Ég az erdő

Így kezdődik az őszi fényjáték

Ágbalett a fák között

Még a gondozatlan erdő is megszépül

Perzsel a láng

Vetkőző fa

Ma reggel újra felmentem a János hegyre, pontosabban a gyermekvasút Virágvölgy állomása felé vezető ösvényektől távol, egy völgyben kötöttem ki. Itt a napfelkeltét a hegyen átbukó fény, úgy 10 óra tájban jelzi, a város már régen túl van  a napozás első dózisán. A fény fokozatosan mászott rá a fákra, csak álltam egyhelyben, forogtam és fényképeztem. Ahogyan korábban is írtam, nem vagyok magabiztos természetfotós, nem tudom például, hogy mi számít giccsesnek és mi nem. A világítás a bágyadt fényezéstől a tüzes lángolásig terjedt kelvinben, ahogyan a Nap jött, sárga és vörös lánggal égett az erdő. Legalább 15 évig riporter voltam a hírügynökségnél, elmentem egy koncertre, exponáltam és tudtam, hogy megvan a kép (vagy nincs), ugyanez volt a helyzet focinál, Forma autóknál, balesetnél, bányában, bárhol. Pedig nem volt a LCD kijelző a Nikon vagy Hasselblad hátán. Az erdőfotózás óta fél nap telt el és nem tudom, hogy lehet-e ilyen vad színeket haza hozni?

Öngól vagy természetes?

Az ősz próbára teszi az ember jó ízlését, ha le akarja képezni egyáltalán. Szép napban jó sétálgatni, sárga ernyőből hulló levelek között, ha jó a hallásod és a járásod söprés zaja nem nyomja el, hallhatod, ahogyan jön be az ősz az erdőbe vagy megy át rajta, nem tudni igazán. Megfoghatatlan, de tény, hogy benne vagy nagyon. Hallani lehet a levelek hullását, finom ütközését az ágaknak,  más leveleknek.  Ha fényképezel nehéz megállni, hogy ne kerüld ki a napfényt fogó leveleket, sőt, vedd szembe a napot és lehet is látni ahogy a sárga ernyő megfogja magának a fényt. Lehet, hogy napfény nélkül szerencsésebb lenne ezt a kolorinváziót fényképezni, akkor is hatásos és főleg fékezett, már ami az ízlésficamra gyakorolt hatását illeti.

Bevallom még nem tartok itt, jól befényeztem a lombkoronát, körülötte meg visszavettem a fényből. Volt egy sorozatom "Hol lehet a giccsadót befizetni?" címmel, ez a fotó is esélyes?
Ezt az Enigma zenét ideraktam, találónak érzem az őszhöz is. Átkattintásra elmegy.


Create a playlist at MixPod.com a>

Megjöttek a levelek

Ma lefényképeztem 4-5 levelet a kertben,  nagyon kicsit (crop, levels) igazítottam rajtuk és kitettem ezt a kettőt. Semmi különös, egy vadszőlő ágon a legutolsó levél és egy másikon a legutolsó, még zöld levél.
Már régen írtam bejegyzést (erről majd nemsokára hosszabban), tulajdonképpen csak ezért küldtem a leveleket, hogy legyen valami.
Tegnap leereszkedtem vízteleníteni a kerti csapokat az aknába, erős fájdalomcsillapító és voltaren kombó hatása alatt (villám csapott a derekamba a hét elején) szinte kúsztam a mélybe és nem voltam biztos, hogy a szokásos erőnyomással ki tudom magamat küzdeni, de sikerült. Jöhet a tél.

Volt már olyan, hogy a szép a levelekre hó esett. Ezt is lefotóztam, igaz, hogy egy semmi képből kicsit komolyabb és elég destruktív utómunkával. Viszont nem kellett kimenni a kertbe, nem is havazott és nem is tudtam a hét közepén még menni a kertbe, nem is olyan, mint az igazi hó a kertünkben. Nem is kell.

Cseppet süt a Nap

Nem tudok címet adni

Nehéz dolog a címadás, nehezebb, mint a fotózás sokszor. Mit mondjak, ha a szétnyitott dióval megvendégeljük a madaraink? Madáretetés? Madáretető? Cinke, picinke? Egyre rosszabb. Kép cím nélkül? Brrr!

Odarebbennek, kapkodják a fejüket, félnek mindentől, egymástól, levélmozgástól, apró nesztől. Ráteszik egyik vagy mindkét hosszú körmös , vékony lábukat a dióra és állva, idősebbek ülve, kalapálják, csipkedik a kaját. Nehéz lehet az élet nekik, mégis dalolnak nemsokára. A képeket egyes expóval csináltam (még régen a focit, bármilyen sportot szintén így, már csak sportból is). A nappali ablaka előtt volt az asztal, maga az ablak kétrétegű, hő- és betörésvédő fóliával bevont. Ezért kellett egy kissé ráhúznom a sharpen amountot.

Ja, és nemsokára a pár méterre terebélyesedő öreg diófán hasznosítják a betréningelt gyorsaságot.

élőlényre. Úgy látszik tudják, hogy a fa termése az övék is.

Takarít a pók

Az éjszakai viharok után körülnéztem a kertben. A pók baromi mérges volt, szakadt hálójából csúnyán nézett kifelé, mintha én téptem volna szét, a helyreállítást a pitypang ejtőernyőinek kifejtésével kezdte. A pitypang nem gyomnövény nálunk, unokákkal fújdolgáljuk, most is találtam olyat, amit a szél békén hagyott. Az öt tappancsos mocsári hibiszkusz a kerítés védelmében nagy vitorla levelei ellenére megúszta széllökéseket. A rózsa kapott rendesen, eső is verte, de a bimbót a levelei megvédték, most már nyílhat. A kert fűszerillatú szektorának lelke a nyári orgona, itt most nagy porzási munka van, ami rossz időben szünetelt. Ma megjöttek a pillangók és méhek, nyugodtan polleneznek, néha az volt az érzésem, hogy a dózis magukhoz vétele közben tűre vannak tűzve, mint a biológia szertárban. Ennek ellenére nem sztárolták magukat, elég nehéz volt utánuk bujkálni.

Szép nyarunk volt

Rövid nyarunk volt, esős az ősz. Nemhogy fotózni nem volt kedvem, kimenni sem. Ilyen időben csak a kutyát kell kivinni, ellentétben a nagy népi mondással. Ez relative pontos napirendet jelent. Aki látott már egy magyar agarat, amint az ember tekintetét próbálja elcsípni, rögtön átkutatja a lelkiismeretét. Rézi átállt követő üzemmódba, feladtam rá az esőkabátot (nem vicc) és mentünk. Egy agárnál a séta az nem kimegyünk az első bokorig, hanem minimum fél óra és akkor még hiányérzete van. Esőben is. Az erdő felé tartva észre vettem a barátunk kertjében egy vörös, levél nélküli bokrot, az eső szépen fennakadt a sűrű ágazaton és a cseppek több száz nagyítólencseként csüngtek. Megvolt az erdei sárdagasztás, Rézi megtalálta azt a teniszlabdát újra, amit hetekkel ezelőtt talált, de minden alklalommal máshol leli meg. Játszunk, hozza szájában, otthagyja, legközelebb egészen máshol van, úgy látszik egy kutyacsapat játszik vele, de mindenki más időben van a pályán. Órákkal később visszamentem a vörös bokorhoz a Honda Jazz sajtótájékoztatóján kapott túlméretes esernyővel, amit ezüst bevonata miatt már derítésre is használtam.
Esernyő, állvány, Canon, teleobjektiv, nagytólencse, eső, tele, élességállítás, szélcsendkivárás, ezeket integráljátok. Szenvedés volt, makró optika nélkül nem lehet fényképezni ilyesmit. Két dolog lehet: vagy bemegyek és kérek egy ágat, majd otthon a szobában szépen eleget teszek az elvárásoknak vagy szerzek egy makró üveget, de Borka olvassa a blogot, ezért utóbbi nem játszik. Szóval volt dolgom itthon a Lightroom 2.1 -essel, elsősorban élesítés és Adjustment Brush gombok mozogtak, de a színezés is képbe jött.
Szolgálati közlemény a hasonló dilemmával küzdő Pihe kollégának, hogy esőben is lehet, de nem éri meg, jobban jártatok a sörözéssel helyette. Ja, majd elfelejtettem. Most néztem a Pihe blogot és látom Zsákai mesteréknél utód születettet. Gratulálok.

Töröm a kampánycsendet: én az esőre szavaztam

Ma kétszer szavaztam. Az elsőnél azt szpottoltam, hogy a szavazóbizottság elnökének új BMW-je az iskola kosárlabda pályáján parkolt egyedüli autóként, más nem hajthatott be. A politikus képet már megalkottam magamban, ennél csúnyább momentumok is vannak rajta, nem csalódtam. A második szavazásnál el kellett döntenem, hogy kimegyek-e az esőbe fotózni vagy nem megyek ki, vagyis nézem a Forma--1-et vagy fogom a Canont és valami érdekeset veszek célba. Button nyerésben volt, meg izgattak a cseppek a virágokon, kimentem a kertbe. Már írtam, hogy nem leszek nagy makrófotós, inkább ebben is az absztrakt megoldásokat hozom össze, de valami tudatosságot akartam vinni a megázós délutánba, ezért gondoltam, hogy a szegény fotós makró szerkezete -a Raynox 250-es előtétlencse- mellett igénybe veszem a cseppek nagyító hatását is. De még az absztraktról annyit, hogy a Photoshopban a csúszkák össze vissza, találomra-huzigálásától egyelőre távol tartom magam. A közelforma is abszraktot mutat, sosem látod azt a részletet, amit a nagyító előtéten át mutat magáról bármi is. Egy pók vagy egy gyönyörű pillangó szeme érdekes és hátborzongató is egyszerre. A kerti virágok részleteiből nincs aki megmondja, hogy egy árvácska vagy őserdei egzotikum van pixelekbe fogva. Nem is kell, csak színek és extra formák vannak és annak a sejtése, hogy virágé lehet. Ezeken a fotókon több hiba is van. Egyrészt nem használtam állványt, ezért 1600 ISO-ra vittem az érzékenységet, másrészt a természetes "nem világítást" használtam, szórt szürkeség jött át az esővel a felhőkből. Szóval kell egy állvány, ha jót akarsz és valami világítási trükk, például egy külső vakú ellenfényezésnek, ami az esőt is képbe rajzolja. Ha sejlik, hogy lesz napfény vagy derengés, érdemes kivárni, de állvány akkor is szinte kötelező. Én a szürkeséget egy kis ACDsee Pro2-es munkával tüntettem el, sem a Photoshop sem a Lightroom nem dolgozott, ezt azért írom, hogy bármilyen egyszerű progi megteszi, még a Picasa is. Ha valaki megismeri azt a szépséget, aminek az esős, de átlátszó kerek kelyhében ott a következő generáció magja, írja meg legyen szíves, szeretném tudni a mai nap legszebb erogén zónájú virágjának a becses nevét.

A mobiltelefon ártalmai és a kövirózsa

A kövirózsa tipikusan az a növény, amely majdnem általános ignorálás tárgya. Ha meg nem, egy pillantás és tovább a rendes rózsához, de még a gyomnövény pitypang is vonzóbb. Sőt, temetővirágnak is nevezhető, igénytelensége miatt szépen elvan magában az éjszakai szellemekkel. Ennél tudományosabban itt írnak a sziklarésekben is megélő növényről. Van a kertünkben is egy, csak most vettem észre, miután az egyik fülem megadta magát. Pontosan az, amelyikkel be tudom bizonyítani, hogy a mobil telefon árt az agynak, fülnek és még ki tudja minek. Kábé 20 évvel ezelőtt ebben a fülemben elromlott az egyensúlyszerv. Egy autós újságírónak ez tragédia, különösen, hogy akkor még az idővel is versenyeztem sport vagy sportos autókkal, zárt pályákon. Egy-két évig még megizzadt a tenyerem a szokott kanyarokban, akár a Renault tesztpályáján, vagy Barcelonában az F1 pályán jöttek szembe, nem beszélve a Hungaroringről, ahol még azt is tudtam, hogy melyik rázószegély kő kezd mozogni. Később ez elmúlt, de már olyan köridőkhöz nem tudott a fülem korrekciós parancsokkal segíteni, amit nem szégyelltem volna. Az utolsó nagy akciója, a legalsó gerincsigolyában húzódó érzékelők idegpályás adásával együtt, egyforma Mitsubishikkel futott verseny volt a Hungaroringen, ahol a hazai ralisok és pályások jó része elindult. Nyertem, de többet nem mentem stopper ellen. Szóval ez a fülem, ha a telefont odatartom beszéd közben, megfájdul, nyillal, a másik meg nem. Még nem. Vigyázzatok, ne higyjetek a telefongyárak maszlagjának. Vissza a kővirághoz.
A múltkor telefonálás nélkül is megfájdult a balfül. Baráti tanácsra cseppentetünk bele kövirózsa levelének levét, Borka kiment, behozott egy pozsgás levelet, fokhagymapréssel népi gyógyszert csinált belőle, cseppentés és fájdalom elmúlás. Ezt a szöveget most találtam, érdemes elolvasni, sokféle népi leleményről van benne szó.
Kíváncsivá tett ez a kerti kőrózsa. Odafeküdtem mellé a fűre és vártam, hogy a nap szépen süssön. A súroló fény jó neki is, a világítás a vastag, de áttetsző levelek természetes szűrőjén jut a virág belsejébe. Ott feküdtem mellette, lehet, hogy elnyomott az álom, amikor megéreztem a lemenő nap gyenge melegét, feltérdeltem és az előtétlencsén át belenéztem a virág közepébe. Ahogy már többször előfordult, csak az LCD monitoron adta meg magát a látvány. Illetve nekem semmit sem mondott, én csak csodálkoztam a spirálisan befelé forgó levél rétegeken és a szélükön álló, áttetsző pálcákon. Ez nem mikroszkópikus felvétel, az eredeti látványnak talán négy-ötszörös nagyítása. Herman Ottó biztosan tudná, hogy mi-micsoda. Ott a rejtélyes barlang mélyén keveri ki valaki a gyógyanyagot, csúcsos sapka, köpeny, varázspálca a dressz kód. Nézzétek meg nagyban.