Szeretünk a Ludwig Múzeumba járni. Ez nem komoly hírértékkel bíró bejelentés, szinte magánügy, de amennyiben a kortárs jelzőt, amely a nevet hivatalossá komolyítja, képbe hozom, már filterezem is a bejelentést. Amikor a fotókat csináltam, volt ugyan egy kiállítás, ahol minimalizáltuk a részvételt. "A képzelet tudománya" hidegháborús agybajt hozta elő, scifis szorongásra nem voltunk kíváncsiak. Menjenek a fiatalok és örüljenek, hogy csak oktatás van, azzal együtt beültem a rakétabázis indító gombnyomási akaratának sérülékenységét. szemléltető dokudramatizált filmre. Egyetem előtt velem is a légvédelmi rakéta kilövését próbálták tanítani, értettem a filmet, meg korábban azt is, hogy Vietnamban és az arab országokban miért tettek helyi kezelőket az orosz katonák helyére a nem álcázható radarkabinok helyére. Nem kellett a háború, azóta be is zárt a kiállítás. Viszont Gerber Pál retrospektív munkái helyrehozták a hangulatunkat. Festmények, szövegek, tárgyak igen erősen ironikus gondolat transzformációt igényelve. Nézzétek meg, augusztus 15-ig nyitva van, de előtte ajánlom Gerber
tárlatvezetését is a youtube-on.
A kedvünket még az sem vette el utólag, hogy a könyvesboltban vásárolt és félárra leértékelt valami, lekapart árcédulája alatt az eredeti ár ugyanaz volt, mint az "olcsó".
 |
| A hidegháborús feszültségre próbált hangolni |
 |
| A Ludwigban még a mellékhelység is hájtek |
 |
| A már bezárt kiállítás |
 |
| Sajnos csak a garázsban láttuk a kortárs művészethez igyekvőket |
 |
| A hely ára (Gerber) |
 |
| Fulfrémes kolléga dokumentál (Gerber) |
 |
| "Három használt 1994-es karácsonyfa" (Gerber) |
 |
| Remélem nem írtják ki a mezei virágot a burkoló lapok közül |
