Keménykalap és Krumpliorr, Pallas Athéné ellopott lándzsája és a 48-as honvéd síremléke

A hosszú címet Ráday Mihály városvédő tevékeny munkássága miatt vagyok kénytelen bevetni, tudom, nem szerencsés. A mai napig a legjobb gyerekfilm operatőre, a mai napig a legjobb városvédő műsor készítője (manapság nincs is) és most futok a mai kokárdás nap aktualitásába, egy 48-as honvéd síremlékénél tartott megemlékezésbe. Valahol a városban folyt Orbán Viktor, folyt a Milla, folytak az Orbánista jobbikos lengyel vendégtüntetők, folytak a magyar fasiszták, folyt mindenkinek a saját fazonjára alakított kokárdás ünnep, csak Ráday háza előtt folyt egy ismeretlen hős, Kovács J. honvéd emléke előtti tisztelgés. Így ahogy írom Kovács J., még a pontos nevét sem tudjuk, csak azt, hogy harcolt a szabadságért és megölték. Idén 23. éve, hogy a Ráday család, barátai és ismerősei eljönnek a Ráday házhoz. A városvédő néhány méterre a kapujától talált rá a síremlékre, melyet 1904-ben egy lövészegylet emelt, bizonyos Kovács honvéd sírjára. Rádayék rendbe hozták, hogy szép, aktuálpolitika mentesen, zenével, versekkel, történészi gondolatokkal Kossuth, Petőfi és a többi híres 48-as hőshöz emeljék Kovács honvédot. 15-én, 15 órakor, mint minden évben. Énekeltünk, tapsoltunk a verselőknek, igazi lélekgimnasztika volt, boldogság és gondolatbarátság.
Esetleg lehetne jövőre időpontot módosítani, ha úgy érezzük, hogy "mindnyájunknak el kell menni" és ott kell lenni, ahol ott kell lenni? Utána visszajövünk majd Kovács honvédhoz is...

Unokás, gyerekes, kutyás, családias ünnepség, középen sötét ruhában Wisinger István

Barátok találkozója, hátul a "riporterkerestetik" győztes  Horváth János, volt kubai nagykövet, számomra örökös tévés

A Ráday feleség Ruttka Andrea textiltervező (a kabátja a névjegye) és egyik lányuk. Mögöttük Mártha István, akitől elorozták az Új Színházat és Lukin Sándor operatőr, az igazi "nagy generációs" tévés, akinek sokszor álltam a kamerája előtt autós műsorokban

Honvédemlékezés márványba faragva

Nem mondom, hogy Ráday megöregedett, a szakálla miatt  régebben is annak látszott

Kokárda tanulmányok: balra egy házilag hajtott egyszerű, mellette egy  paszományból  formázott különleges. Utóbbit a texiltervező feleség fonta és tűzte Ráday Mihály hajtókájára. Különben így néz ki az eredeti 48-as kokárda színelosztása, nem olasz zászlórészlet, a szívhez a vörös szín van  legközelebb, legfeljebb a házigazdáék rakták rossz helyre. Hátul az ismert, szép szériakokárdák láthatóak

Nem kell emelvény a szónoknak

Csak mutatom, hogy milyen szűk horhosban találta a lövészegylet a katonasírt, majd 80 év múlva Ráday Mihály a síremléket

Nyugalom és napsütés

Néhányan a mintegy 100 emlékezőből

Mednyánszky: Téli táj (Eladva)

A tavasz hóvirág, rügyek, szerelmesek nélkül nálam most így néz ki, holnap már más lesz, mint ahogyan a tavasz is még tavaszabb lesz. Hogy valami fotós háttere is legyen a tavaszomnak: kezd összeállni a szonim lencserendszere, elsősorban régi manuális obikra építem a jelenlegi innováció király Sony-NEX család kiteljesedését, ezeket 5-8000 forintért adja az ebay, míg az eredetiek 150 ezer alatt alig vannak. Persze témafüggő, hogy ki mit cipel magával, nekem a kézi élességállítás elől nem szalad el senki a keresőben, persze nem bánnám, ha szaladna, de nem tudnám pénzzel követni:) Nem savanyú a szőlő, de a 20-30 éves fémből és üvegből készült Minolták (rajzolat, kontraszt, színkezelés, ár miatt ezt a márkát támogatom teljes erőből) még ma is úgy néznek ki, mint új korukban. Hasonló jókat kívánok a mai műanyag cuccoknak is. (A fotók az utómunka miatt nem tekinthetők objektív teszteknek, azokat később, nem az első kockák után mutatom)

Fényjáték

Már nem kell

Eladták a Virág Galériában

Vízbiztonság

Hátra-fókuszban a börze

Nem volt különösebb szándékom a ferencvárosi fotóbörzével, azt nem számítva, hogy Gáborral itt beszéltem meg a gyárilag nagyarcúan árazott 2500 forintos Sony-NEX obi és vázsapka helyett az 500 forintos utángyártottak átvételét. De, ha már ott vagyok... És a NEX-szem is. Tudom, hogy üzleti rezümének jobban örülnétek, de szinte csak a "legrégebbi" és "legnagyobb" szinten figyeltem a cuccokat. Azért nagyon hozzávetőlegesen: rengeteg manuál fókuszos, nagyon jól használható lencse volt, az ebay ár plusz ide szállítás pénznél kissé drágában és több porszemmel ellátott állapotban. A ebay-es nagymenő cégek legtöbbje, újjá kozmetikázva ad bármit, itt ez nem volt jellemző. Sajnos kevés újholmis cég volt, mondom annak ellenére, hogy ők nem igazán börze kompatibilisek. Nem is kamerákra gondolok, hanem a kiegészítőkre. Aki ott volt, mutatott újdonságot, például a DSLR videózás lassú itthoni felfutása miatt még kevéssé keresett steadicam rendszerek már ott voltak halomban. Sajnos az időm rövidsége miatt nem tudtam molyolni, hosszasan csevegni, majd legközelebb. Viszont találkoztam régi barátommal, akinek a Wartburgján jártuk a jazz fesztiválokat, amiknek részben köszönhető, hogy a több évtizedes profi fotózás örvényébe kerültem. "Tudtam, hogy itt leszel"-mondta. Ezért érdemes volt eljönni.

Középen egy kis 4x4-es Rolleiflex Baby 70 ezerért , mellette egy Zeiss 18 ezer forintos cetlivel

A börze nehézsúlyú versenyzője egy majdnem 4 kilós Practicar 5.6/500 lencse volt. DSLR vázakon a kezdeti nyitottság lágysága után a tükrös objektíveknél is jobb képet ad, nem beszélve a 19 lamellás rekesz formázott háttérmosásáról

Retro asztal. 11 felé már több eladó volt, mint érdeklődő a termekben

 Klasszikus börze jelenet, most a fiatal eladó magyaráz az idős vaku „kortársának”

A Haller utca környékén nem volt nehéz ilyesmit látni: vagy új szerzemény, vagy „maradvány”

A Pony Premo 6-ost egy rochesteri cég gyártotta 1903-ig, amikor Georg Eastman, Kodak alapító megvette a vállakozást. 1912-ig gyártották, a nagy gépet  a Kodaknál  elsodorta  a tömegeknek készült kisméretű, de óriási szériájú kamerák özöne.  Ezt a példányt 55 ezerért kínálták, de volt a mellette a Century modellből 100 ezer forintért is. A záridőt már be lehetett állítani és nem kellett zsebórán nézni

A Polaroid EE 100 specialt, a 70-es évek rögtönfotó gépét szerették a profik Reporteréhez hasonlítani, 3000 ISO-ra is exponált teljes nyílásnál. Kellett is, mert a lencséje 9.4/112-es volt. A márka 2. generációs hajtogatós kameráján a villanó égő fényét diffúzorral  lehetett szabályozni 

Meggyőző mozdulat

Számomra idegen ez az elektrosztatikusan veszedelmes csomagolás, olcsó sapkával jobban vonzanák a vevőt

Cirill betűs eredeti orosz, cirill betűs Zeiss másolat, latin márkanevű  orosz és eredeti Zeiss távcsövekkel lehetett szemezni. Nem sokkal drágábbak, mint a pesti aluljárók rémeinek gagyi "távcsövei"

Kétszerező telekonverter is volt Kiev 88-ashoz. Megjegyzem Hasselbladhoz is ajánlanám, alig ront a kép IQ-ján a tesztek szerint, nem beszélve a svéd-szovjet optikai tengelyről, mint kuriózumról 

A Rolleiflash-okból akár hármat is szinkronba lehetett hozni a Rolleiflex gépekkel, a fővakú a kereső lencse köré volt erősítve. Nem lenne német a cucc, ha az állványa nem lenne jó a fényképezőgépekhez is

Próba, próba hátán

Mai glamour fotóim

Jövök megyek a budaörsi üzletorgia szélén, kint vagyok hagyva. Nem kellek a cipővásárláshoz szerencsére, inkább a kamerám nézegeti a világot. Napsütés, alacsonyan, leszálláshoz húzó gépek motorral vagy a fékszárnyak sivító levegővágásával, a lapály szélén a budaörsi és a budai hegyek, gyönyörű táj, ajándékpercek a fotósnak. Mégis ezeket a képeket hoztam haza a parkoló menti patakpartról.
Bocs a glamour fotózás résztvevőitől, modellektől, fotósoktól, mindenkitől, de ez a cím jutott eszembe. Cserébe készül az a posztom, amelyben róluk, mint digitális kép-úthenger és a profizmus csatájának egyik lehetséges túlélőiről írok.

Még kapaszkodnak, de a szél tovább viszi a vékony nylonokat

Háttérben Budaörs, a pedáns és gazdag város, igazi látvány ellentét

Ha csak egy folt lenne, de gyors autósoknak is másodpercekig mutatja magát szemét

Hol patakparti nád, hol tüskés bokor kapja el a szemetet

Víz jéggel

Nem hír, zajlik a Duna. Talán hír, hogy az utolsó hajó, ma kora délután lélekszakadva húzott védett helyre. Nem hír, hogy seregélyek, sirályok csapatosan utaztak a jégtáblákon a napos folyószakaszon, de ahogy elérték a Margit-híd árnyékát lomhán szárnyra kaptak és repültek vissza az Árpád híd felé, hogy megkezdjék az  alul jég, felül napsütés szendvics újabb körét. Talán hír, hogy egyetlen madár jött magányosan,  de ő nem is repült vissza, céltudatosan utazott délre. Elszántnak láttam és kíváncsinak, nézegetett körbe a partra, nem riadtan, felnézett hozzánk a hídra is érdeklődően. Jó neki. Jó utat neki.

A szellemhajó az idén a Szentendre II volt, személyzet nélkül, egyetlen emberrel a  kormánynál iparkodott kikötőbe. Nem fenyegette nagy forgalmi dugó, a jégtáblák nagyokat koppantak a már erősen megviselt testén

A nagy utazó

Sirály társaság oda-

-és vissza. Körről-körre