A tisztelettudó római kutya

A történelmileg fogós helyek nálam a rómaiakhoz kötődnek, nem az Afrikától, Anglián keresztül a Dunáig húzódó az óriás méretű birodalom mérete, hanem az egykori és az azokból hátramaradt építészeti és kulturális hagyatékuk, lenyomatuk miatt. A legemlékezetesebb helyek egyike Ostia Antica, ahol -azt kell mondanom szerencsére- esős időben és egy hétköznap délelőtt jutottam el. A legtöbb helyen egyedül találtam magam, élveztem a turista invázió elmaradását. A hely Róma kikötője volt a Tiberis tengerbe folyásánál, latinul ostium torkolatot jelent. A régészek időszámítás előtt a IV. századot, a mitologiára épülő történetírás az ie. VII. századot jelöli meg az alapítás korának, nekem a régészeké hitelesebb. A terület katonai táborként kezdte, Rómát védték volna, ha támadták volna. De nem idegenek ártottak a torkolati településnek, ie. 87-ben Marius lerombolta, ami maradt, pár évtized múltán kalózok pusztításának áldozata lett. Újjáépült és Cicero falakkal vetette körül. Valamennyi római császár bővítette, korszerűsítette és a II. század közepén már 50000-en lakták. Ez a számítógépes animáció a csúcskorszakról készült, viszonylag kevés fantáziával, sok fennmaradt térkép és rajz, leírás alapján.
A fotót a 37. másodpercnél megközelített színházban csináltam. A dicsőséges települést lakói, 860 tájékán, arab kalózok miatt üresen hagyták, szétszéledtek. Szomorú sorsa volt, akárcsak Pompeinek, amit Ostia Antica riválisának tekintenek az idegenforgalmiak. Mindkettőt látni kell szerintem. Magát az épületeket a rómaiak foszották ki, elsősorban a márvány lett a gazdag római paloták építőeleme. A kifosztás ellenére, még ma is kutatnak régészek, nagyon sok épület helyre van állítva, a hangulat tökéletesen antik.
A fotót a színházban - ahol a saccolás szerint 4-5000 ember fért be- az ötödik sorból készítettem, de nagyon unalmas lett volna élőlény nélkül. Bár sokat ígérő volt, hogy kolléganőm piros táskáját a nézőtéren felejtette és anakronisztikus volt az üresség, a római kor és egy modern piros táska egybefotózása. De szerencsémre utánam jött egy régészeti kutya, akit már korábban magyarul megdícsértem és úgy látszik értette a nyelvet, mert a pár óra alatt nem szakadt le rólam. Lusta volt persze felmászni, inkább bement a színpadi részbe. Ez a jelenet még nem volt elég, hogy fogyasszam a memóriát a gépemben, de mivel elég sok kutyával volt dolgom, azt kívántam, hogy úgy nyújtózkodjon, mint a pillanatnyi helyzettel megelégedett kutyák: láb előre nyújtva, törzs hajlítva. És megcsinálta.... Egyszer, aztán továbbment majd később a kapuig eljött. Tudom, hogy nem nagy fotó, de a történetből kiderül, hogy az érdekes pillanathoz, amikor a római császárok szobra előtt még egy kutya is meghajol szerencse és állatismeret is kell. Amerre hajbókol a római kutya valamikor téglatemplom volt, a helyén oszlopok vannak, eredetiek, néhányukon egykori nagyságok mellszobra áll.
Lehet, hogy az a római kutya be volt idomítva erre a tisztelgésre és akkor nem aktuális az írásom?

Kutyaszőrt neki

Ő volt Samu, a harcias, menyét (nyest) és embert harapó tacskónk
Ha nem jön be a nektek szóló menyétmentes parkolási kívánságom ezennel kiterjesztem azt a nyestekre is. Ha még így sem válik be, kutyaszőrt kell tenni a motortérbe. A technológia a következő. Ha nincs alanyi jogon szőrtermelő kéznél, bemész a kutyakozmetikushoz és ad szőrt. Ne olyan kutyáét válaszd, amelyiket, mint egy díszpudlit vagy pekingi palotapincsit hetente fürdetnek, hanem jó befaggyúsodott, hosszú szörzető egyedét, akit tévedésből vagy fogadásból vittek kozmetikushoz. Legyen jó büdös kutyaszaga, az kell a kábelfogyasztóknak. Mibe és hova? A mosógéphez tartozik egy kis nylon hálócska a finomabb darabok, mint pl. melltartó mosásához. Ez sajnos könnyen megszerezhető otthon, ha van nő. Azért sajnos, mert ma már minden nő melltartót hord. Ha nincs nő otthon, akad a szomszédban, rögtön a lényegre kell térni: van-e melltartója? A motortérben a szagos, új szerkezeti elem, nem kóvályoghat, lengedezhet, hűvösebb helyre kell tenni és jó minőségű szigszalaggal rögzíteni.
Mibe került nekem a fiam kábelcseréje? Itt vannak az ajánlatok Honda CR-V-hez:
1. Eredetit megrendelsz. 37 ezer forint, 3-5 nap
2. Utángyártottat megrendelsz: 25 ezer, 1-2 nap
3. Bontóból veszel, 5000 forint, aznap megvan.
A választ az ismert reklámszöveg adja: Mert hülye azért nem vagyok!
Két fontos dologra kell figyelni:
1. A csere előtt kis skiccen vázolni kell a honnan-hova megy a vezeték állapotot
2. Csere után úgy jár a motor, mint a menyét (nyest) előtt, de a motorhiba lámpa égve marad szép sárgán. Vedd le az akksiról a testkábelt (lekapcsolt gyújtás mellett) egy pillanatra csak és tedd vissza, ezzel a számitógép memóriájából a számtalan menyétre (nyest) visszavezethető hibát kitörölted.

Aurora-wellness kilőve

Hétvége Balatonalmádiban

A régmúltban Aurora szállodának hívták és erőteljes aluváza az erkélyekkel, korai technót idézett, a versenyszféra csinált belőle Ramadát. Már a szocvilágban is szállodai vezető Wossala György zippzárjavítással edzett a maszek világra, rádiótulajdonos is volt és milliárdos összegből megcsinálta a Ramada hálózatba ma már kívül-belül illő szállodát. Nem a híres vitorlázóversenyzőről akarok írni, inkább a wellneszezésről, amiért lementünk Borkával Almádiba. Szóval a wellness szót ki lehet húzni a vendégcsalogató jelzők közül, hangulattalan, a kiegészítő szolgáltatásokat tekintve szegényes, szűkös. Kezdem egy olyan aprósággal, hogy nincs fürdőruha centrifuga. Jó, majd megszárad cucc fent a fürdőszobában. De a meleg vizes medence hiányzik, a jelenlegi egyhuszas mélységű, úszáshoz langyos, áztató, lazító mozgásokhoz hideg. Szóval hiányzik egy többfúvókás, meleg, 10-15 méteres pocsolya szélű, beljebb úszásra alkalmas igazi wellness dagonya. A jakuzzi oly kicsi, hogy négy sugárélvező lába már összeér, ami kellemes is lehet, ha szimpatikus a láb másik vége vagy az odavezető út. De csak akkor. Az úszómedence udvariatlan lábmosó gödrökön át közelíthető meg, az akadály közvetlenül az ajtóknál van, vagy belelépek még akkor is, ha csak nézelődni jövök vagy párducos ugrással úszom meg a lábmosást. Aki úszik, úgyis letussol, nem értem ezt a tolakodó megoldást. Szóval wellnes gyenge, de az emberek kiválóak. Tulajdonképpen majdnem minden európai ország legnevesebb szállodáiban laktam, de ennyi udvariasságot, mosolyt kevés helyen osztogatnak. Az európai elsőség vagy dobogó helyezés a konyhára is vonatkozik. A Ramada nevetségessé teszi azt a félelmet, hogy vége a szezonnak. Konferenciázók és a hozzánk hasonló Balaton élvezők egész évben kilazíthatják idegeiket, elég a tó mellett sétálni a faleveken vagy a hóban. Most még csak falevelek hullanak és a sétálók söprik játékosan a nyomokat, úgy, ahogyan majd a hóban húzzák. Borkával a kutyákat, bárhol is vagyunk, kitüntetett figyelemmel nézegetjük. Így, saját kutya nélkül sem esik nehezünkre a szóba elegyedés, egy kutyasimogatás kieszközlése. Találkoztunk kettővel is, akik menhelyi vagy talált kutyák voltak előző életükben. Egyikük, egy kopó fazon még tanuló gazdákhoz került, de látszik, imádják. A „labradorvizsla” gén együttes gazdája már rutinos kutyaélet szépítő, nem az első kidobott vagy eltévedt kutyát fogadja be. A csínos fiatal lány mozgásán látszik, hogy aerobik oktató, de a séta ezúttal nem az emberi test egészségét szolgálja, hanem a simulós kutyáét. Szteroid gyógyszerre kényszerülve, ahogy az emberek is ilyenkor, kissé meghízott, hét kiló pluszt kell gazdájával lemozognia. Jó volt velük beszélgetni és jó volt érezni, hogy egy idegen kutya a bizalmába vett minket. Lehet, hogy fogjuk még simogatni, jövünk még ebbe a parkba.
A Ramadából a régi híd visz át a vasút és az országút felett a parthoz. Gyönyörű világ ölel át, csend, tisztaság, nyugat. Az átjáró után Nobilis Kristóf pénz-, ingatlan-, médiacsászár ultramodern étterme csusszant ki az Architectural Digest legújabb számából. Onnan jobbra tartva Abbáziára, az olasz és francia jobb nyaralókra emlékeztető épület sugároz, egy 1928-as Architectural Digestből. Szabó Zoltán birodalmába lépve azonnal észrevesszük egykori tanárunk Réti Mátyás festményét. Ő tanított meg látni a világot másként, igaz ecset helyett fényképezőgép és kamera került a kezembe, de a sajátos érzékelésre a Tanár úr adott mintát és mondatot. Az 1930 óta működő Liget Kávéházban ezek után kerülhet bármilyen étel az asztalra, ez az én helyem. Ahogy a Nobilis birodalomból finom chillout zene hallatszik diszkréten, a Szabó „ligetben” wurlitzer játszik kellemes, régi, elegáns zenét. A szokásos tesztételem mostanában a halpaprikás. Itt nincs jelzőm rá, ezt komolyan mondom. A hal íze és omlóssága hihetetlen összhangban van egymással, az alap ízt finomra hangolt csípősség jellemzi, de ez kell, hogy érezni lehessen a túrós csusza fennkölt saját ízét. Az ellentétek találkozása és összefonódása a Liget Kávéházban. Az ajtón át, a szépen ívelt teraszon túl látni a Balatont is és a Földközi tengert is, az erőlködő napsütés ellenére is hideg szél hullámokat hajt és tör szét a köveken. Igaza van a vitorlásversenyző szállodásnak: a Balatonon nem lehet vége a szezonnak.
(szolgálati közl.: A vetítésre kattintva a képek letölthetők)

Megi és Pompi

Az utcában ahol lakunk szinte minden háznál van kutya, valamennyit ismerem személyesen és ők is tudják ki vagyok. Régebben, amikor még élt a 17 éves korában elaludt szálkászőrű tacskónk, naponta háromszor váltottunk ki többnyire óriási ugató hangversenyt. A kutyák után megismerkedtem a gazdáikkal is, akikkel találkoztam reggel munkába menet (ők meneteltek) és este is, amikor jöttek. Többen feltételezték, hogy egész nap az utcán sétálunk Samuval. Így ismerkedtem össze Sarlós Gyurkával is, akit még sportfotós koromból és látásból ismertem. Nagyon tiszteltem azt a négypárevezőst, amelyik tagjaként a mexikói olimpián ezüstérmet nyertek, a bledi vébén pedig fotóztam is őket. Szóval Gyurkával és feleségével (aki szintén neves evezős, edző, tanárnő, festő- és szobrászművész) nagyon jóba lettünk, a legjobb barátaink ők. És az állataik is. Megi kutyával és Pompom macskával minden nap találkoztunk. Amikor Megi tüzelt nem volt kerítés ami éppen maradt volna, nagy jövés-menés volt olyankor napokig. A szép Pompi cica egyáltalán nem respektálta a nagy kutyát, de nem akadt olyan ötlete, amit Megi megtorlását váltotta volna ki. Még a házát is elfoglalta, télen összebújva melegítették egymást. Ez a két képet Erzsi vette fel tegnap. Pompi elbúcsúzott Megitől, aki hírtelen beteg lett, már nem evett, nem mozdult és szemével sem figyelt a világra. Ma reggel meghalt, 12 éves volt.