Fotónyomtatás otthon

Azzal kezdem, hogy általában mindenkit lebeszélek arról, hogy otthon nyomtasson fotót, de azok kedvéért, akik a tömeglaborokat felül akarják bírálni és/vagy különleges módon igényesek és/vagy különleges célokra szánják a fotóikat kimásoltam ezt a cikket a Popular Photography augusztusi számából. Nagyon valószínű, hogy ők már ismerik a leírtakat, de esetleg találnak érdekességet is a magazin anyagában. Ki nyomtasson otthon? Eléggé homályosan írtam körül, kissé pontosabban: aki kalibrált monitorral és a kép pixeleit minél kevésbé rongáló szoftvert használ, hogy ezúttal a hardwer és a szofver kombót is képbe hozzam. Az inchet számoljátok át. A másik észrevételem, hogy a szerző belemegy a 300 dpi felbontásnál kisebbe is, de nem annyiba, amennyivel én szoktam nagyíttatni a képeket. A kiállítási és eladásra szánt képeimre elégnek találtam a 100-120 dpi-t is, a textilre a 100-as bőven jó.
Két kattintásra jól olvashatók a kifotózott mag. oldalak. Jó szórakozást.

Behúzok egyet

A Popular Photography 2011/júniusi száma egy oldalon csapja össze a behúzott (panning) módon készült fotózást, ráadásul egy profi géppel** hozakodik elő. Itt a cikk, de kiegészítem néhány gondolattal.
1. Ha a mozgó témához nem elég gyors az autófókuszod, rögzítsd az élességet arra a helyre, ahol exponálni fogsz. A fénymérést is ide lehet mérni és rögzíteni.
2. A hátteret nagyon figyelmesen kell kiválasztani*. Erre jó példa a cikk, amiben egy versenyautó követés  a bemozdítás miatt villodzóvá alakítja a hátteret, izgalmassá teszi, illően a témához. Ha úgy találod, nem árt a nagyfoltos nyugodtság hátul, általában ez jön be. Ez vonatkozik a színekre, ha fekete-fehéret készítesz, a tónusok izgató vagy nyugtató hatására is.
3. Úgy 40-60 km/órás sebességgel mozgó témát 100-125 mm tele állásban érdemes lekövetni, az előre beállított időt 1/30 vagy 1/60-ra kell venni. Egy 100 km/órával vagy gyorsabban mozgó témát  300-600 mm-re állított telével (konverterrel) kell megpróbálni lefényképezni távolabbról, a zársebesség minimum 1/125 lehet.
4. Ha zaklatottabb fotót készítesz, lehet kisebb gyújtótávval fényképezni közelről is, ilyenkor a téma kisebb vertikális darabja lesz éles, mert más a legördülési ive az élességi távolságnak, mint a téma bizonyos részeinek.  Ez nem hiba, ha kifejezési eszköznek használod. Például csak egy arc élesítése és a kép többi részének groteszk bemozdulása nagyon erős hatású. Nagylátószöggel még egy gyalogost is be lehet húzni egészen közelről 1/8 vagy 1/15-öt exponálva.
5. Ha előre beállítod a gépeden arra a helyre az élességet és a fénymérést, nincs más dolgod, hogy lekövesd a  mozásd. Minél korábban vedd a keresőbe és exponálás után is kövesd a mozgását, hogy szépen kivezetett, harmonikus folyamat legyen a panningolás. A cikk golfos példája nagyon találó.
6. Nagyon sokat kell gyakorolni, legjobb erre az utcai forgalom. Itt "megengedem", hogy nézd a kijelzőt expo után, hogy ráigazíts a következő behúzásra, egyébként nem szeretem, ha egy fotóriporter állandóan a képet nézi, ugyanis akkor biztosan történik valami (meg akkor, ha a fotós társaddal csevegsz). Hangsúlyozom ez emény fotósokra vonatkozik. A gyakorlással rájössz a zoom/zársebesség/téma mozgási sebesség Bermuda háromszögének túlélésére.
*  Aktív koromban még foci fotózáskor is megnéztem a hátteret mielőtt lepakoltam a táskámat, pedig ott stabil helyek voltak, megszokásból meg a játék szokásos akciós területei miatt. Valahol olvastam, hogy kolléga nem szeretett egy öttusa helyszínen fényképezni, mert kémény volt a háttérben, meg nem engedték be az akadályok közé. Ha nem tudja a kéményt lebontatni és nem akar kergetőzni a rendezőkkel, akkor vagy haza kell menni, vagy más helyet, optikát kell választani.
**Frissítés. Elfelejtettem beírni, hogy kompakt, ultrakompakt gépekkel és telefonokkal is megy a behúzott csak ki kell tapasztalni a késlekedést rengeteg próbával. Szintén nem írtam be, hogy csak az ortodox fotósok vetik el a Photoshop vagy Gimp behúzást, amikkel eléggé szöszölős módon, de szépen lehet behúzni utómunkával is. Persze ennél jobb a helyszíni operatív lekövetés és az ember mégiscsak fotósnak érzi magát.