Fotókiállításra oxigénpalackkal

Szipál fényképész mondta, hogy a jó képhez nem kell magyarázat. Gondoltam írok ehhez a vad megjegyzéshez egy posztot, de a Magyar Természettudományi Múzeumban kirakott természetfotók, amelyek a világ legjobbjai voltak 2008-ban, válaszolnak a fényképész úrnak. A kiállított képek környéke tele van magyarázattal a fotósról, a körülményekről és az exif rövidített kivonatával. Ezekből egyrészt tanulni lehet, másrészt helyreteszi az embert. Én már régóta tudom, hogy miért nem leszek jó természetfotós. Csak egy képaláírásból idézek: "öt órát vártam". Többek között ezért sem. Össze-összejöhet -szinte véletlenül- valami mutatható, de az én műfajom az esemény, a riport, a cselekmény előre látása, még az improvizációs színpadon is. A jó természetfotóhoz több ismeret és idő, utazás szükségeltetik.
A kiállításról csak annyit, hogy egyetlen kép készült kompakttal, mégpedig egy muzeális Canon A620-assal. A fotó azt mondja, amit én: a jó képhez nem minden esetben kell drága gép. Kevés kép belépőszíntű DSLR-ből jött ki, többségüket Canon félprofi és profi gépekkel gyártották. A Nikon hozta a piaci második helyezését. Az optikák között meglepően sok volt a Tamron. A fotókat az Epson nyomtatta ki, igazi zajgyilkos selyemraszter papírra. Ez világszínvonal, a keretezés balkáni (bocs balkán). Hullámos, elálló volt a paszpartu több helyen, messze lemaradt az Epson szín és tónus eleganciája után.
Végül két fontos dolog. A képekhez a fényképészmester véleménye ellenére kell minimum képaláírás, érdemes elolvasni azokat. A másik: olyan rossz, levegőtlen a múzeum klímája, hogy érdemes oxigénpalackot vinni vagy néha mély lélegzettel kint friss levegőt venni. Ez nincs a belépőjegyben.

Keke Rosberg Budapesten (retrospektiv)

Régi fotóimat rendezgetve, némelyik felett, majdnem mindegyik felett, elmélázok. Nem fotótechnikai okokból, inkább történelmi gondolatokat hoznak. Ez a kép 1985 decemberében készült a Budapest Sportcsarnokban, az első komoly nemzetközi versenyautó kiállításon, amelyre meghívták Keke Rosberget. Jött vele a Marlboro is, noha Rosberg csapata a Williams, a Canonnal, a Denim férfiillattal, a Mobil1 olajjal volt szponzori szerződésben. A háttérből még csak annyit, hogy a Marlboro cigik füstje alatt futott sokáig a magyar nagydíj is, és Keke éppen azért jött, hogy a következő évi, első magyar futamnak reklámot csináljon. Jó pénzért ráült a cigarettadobozos cowboy lovára, Williams úr egyedi engedélyével. A képet nézve feltűnik a sok tányérsapka, rendőré és katonáé. De volt a civilek között, aki az egyenruháját otthon hagyta, vagy nem is volt neki, csak a fejében. A rendszerváltás előtt voltunk, a magyarok alig utaztak nyugatra, a nyugati sztárok alig jöttek Budapestre, kordon helyett, katona vagy rendőr élőlánc védte őket. Itt már leválasztottak Rosbergről állandó kísérőjét, Molnár Csilla szépségkirálynőt, elegánsan, lazán sétál a versenyautók közé. Ugyanúgy, ahogy végigcsinálta a két napot. Egy év múlva, 1986-ban, saját ünnepemnek is tekintettem, hogy megjöttek Budapestre is a Forma--1-es autók. Molnár Csilla abban az évben lett öngyilkos, új korszak kezdődött a celebsportban is. (memória exif: Nikon F3, 2.8/300 objektiv, Ilford HP4 film 36 DIN-re exponálva, push hívás, ezért a szemcsedömping vagy ahogy ma mondjuk: nojz. )

A szerencse fia

Most kaptam a Popular Photography legújabb számát és kénytelen vagyok terven felül még egy posztot írni a mai napon. Van benne egy olyan kép, ami egyébként az akcióra nagyon tudatosan készölődő természetfotósoktól is ritka, több ezer kép ismeretében mondhatom, talán nem is volt hasonló eddig még. A legközelebb ehhez a zseniális képhez a magyar Máté Bence fotója áll. Az 58 éves Ernest J. Aranyosi, aki Ohióban könyvelő, Floridában vakációzott és kora reggel kiment a Dona öbölbe napfelkeltét fényképezni. Nem vicc, Aranyosi is meg majdnem Duna is, a lap 18-19 oldalán látható dupla méretű fotó igazol. Egyszer csak feltünt előtte egy gém, amint a csőrében halzsákmánnyal kezdi a napot, de a zsákmány is dupla, a ragadozó hal szájában is van egy zsákmány hal. Máté Bence itatót készített a leshely előtt, egy olyan helyen a pusztában, ahol elég nehéz ivóvízhez jutni, embernek és madárnak egyaránt. A viztartályba halakat tett és az egyik hal elfogyasztásának kezdeti pillanatait örökítette meg. Máté készült, Aranyosinak szerencséje volt. De tudta, hogy mit kell csinálni. Akit érdekel a technika, a floridai kép állványra rakott Nikon D700-as géppel és 2,8/400 Nikon optikával készült, amin polarizációs szűrő volt éppen a napfelkelte miatt. 800-as ISO mellet 1/350 másodpercet exponált 8-as blendével.
A kép címe: Tápláléklánc. A fotóslapot digit formában kapom, a speciális olvasóprogram miatt ebből fotót kiszedni lehetetlen, ezért képernyőkép kimásolással vettem le. A valóságban nincsenek ilyen szürrealasta szinátmenetek. Megmutatom a nem létező kategória világbajnokság szerintem második helyezett képet is, az egyhalas, magyar pusztán készültet.