A világ egy agár szemével

Régóta foglalkoztat, hogy egy magyar agár, hogyan látja a világot? Miért éppen magyar agár? Azért, mert sokat járom egy egyeddel az erdőt és ilyenkor általában az általam "Agár vagyok, futok, mint állat" munkacímmel ellátott etológiai egyetemi jegyzet alapján viselkedik.  A kertünkben teniszlabda eldobása vagy cica szó elkiabálására gyújt rakétát. Sebességbecslésre szolgáló adat: az úgy 20 méternyire teljes erővel futó felnőtt macskát 8-10 méteren belül utóléri, utána zavarba jön, hogy vége a versenynek és most mit kell csinálni? Hagyja elmenni. Az erdőben körülöttem fut olyan 50 méter sugarú körben, bedőlve és nagy darab talajdarabokat elrepítve maga alól. Elfut őz után is, de mielőtt látótávolságon kívűl kerül, visszahívom, füttyszóval, vagy két tapssal. Ezt azóta tanultuk meg, amióta kutyás szomszédaink figyelmeztettek, hogy orvvadászok hurokkal dolgoznak a környéken. Olyan 50-60 km/órára saccolom a sebességét, ezt ferraris gyorsulással éri el és jó párszáz méterig tudja tartani. Van még egy különlegessége futás közben, ez pedig a hirtelen irányváltoztatási képesség bokor, emberi láb, fatörzs, bármi miatt, csúszás és hempergésmentesen tud kerülni. Az agarunk hívásra nem flegmán sétál vissza hozzám, hanem mintha én is macska lennék úgy rohan oda. Számára a rohanás alapállapot. Ezt képen is mutatom, a másikon pedig azt, hogy miként lát egy agár futás közben, éppen amikor egy bokor alatt húz át. Az ezzel kapcsolatos kétkedő leveleket, észrevételeket, kérem közvetlenül Csányi Vilmos professzorhoz, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjához továbbítani. Ő ért hozzá, én csak lefényképeztem tudományos háttér nélkül.

Lábhoz! Haggyá' má'

Rézi magyar agár, Dóri és Laci menhelyről hozták, pedig mindent megmozgattunk, hogy ne legyen egy nemkicsinemnagy lakásban kutya. Különösen agár ne legyen. Kinézték az interneten, megnézték élőben és ha száz lába lett volna, akkor is elhozzák. A kutya a szemükbe nézett. Megszülettek a gyerekeik és Rézi úgy szereti őket, mint minket, pedig egy csecsemő a belecsimpaszkodásokkal kezd kutyagazda lenni. Rézi nem ismeri a szakszerű kutyaoktatói vezényszavakat, de csettintésre megáll, halk gyereidére odajön. Járda szélén megáll. Az erdő más, ott elfut őz vagy vaddisznó után, de két erős tapsolásra visszarohan, parki vagy utcai macska vagy galamb ugyanezt az ijesztést kapja, ha elfelejtem hangsúlyozni a fülébe, hogy nem, nem nem. Nem harapna, csak versenyt akar futni velük, ha azt mondom, hogy majdnem úgy gyorsul, mint egy Ferrari, nem sokat tévedek. Ha véletlenül csosszantok rosszul lépve az úton, megugrik, fél. A sarki ügyvéd brutálisan harapós német juhásza egyszer rávetette magát és a szájába harapott, Rézi kiugrott alóla. A német juhász azóta kerüli, igaz, az incidens után az agarunk szájából egy ellenségdarabot szedtem ki.

Van egy másik heppje. A lovaszobrokhoz odavágtat Rézi és körbeugatja, ez a fotó egy ilyen akció pillanata, a Margit híd budai oldalán készült a parkban. Nem tudom ki van szoborba öntve (elég szégyen), de azt tudom, hogy nagyon ugatnivaló.

Posted via email from A szó elszáll, a kép meg harap