Madarat tolláról..

Mókust meg arról, hogy végig kirándulja a diófát, csak úgy hobitornászként, mert dió már rég nem a fán van, hanem alatta az ablakpárkányon, ahova magunk tesszük ki mókustanulmányozás miatt. Meg etetésre is persze, nekik ez az első opció. Jönnek villanyvezetékre ugorva a fenyőfákról, az erdőből és ugyanúgy rohanva vissza, a röpke, ideges és rebbenékeny menza végeztével. Diót már ritkán rakunk, a madáretetőkbe is csak a készlet elkoptatása miatt van még napraforgómag, már a jutalomkoncertet hallgatjuk a téli etetésért cserébe. Megváltozott a madármenű, van már mozgő étel is bőven. A napokban Borka hív mobilon a nappaliból, ennek az emeletre szóló suttógó mikrofonhangnak akkor láttam a jelentőségét a kiáltás helyett, amikor alkalmazkodva a stílushoz lelopakodtam. Ott ült egy mókus a madáretetőben, teljesen kitöltve a teret és kapkodva szotyizott. Illedelmesen nem köpte földre a héjat, mint a fociszurkolók, de elég nagy sebességgel fogyasztott. Kár, hogy nem lehetett hallani a finom roppanásokat. Emlékszem, amikor focimeccseket fotóztam és váratlan csend keletkezett vendégcsapat gólja miatt, géppuskaropogásként hatott a tízezres tömeg magolása. A számból látszik, hogy ez nem ma volt, ha akkor van a mókusos jelenet még ugrás közben is lefotóztam volna jó reflexből, most csak a diófa oldalán landolás van csak meg. De legalább a madáretető belengve mutatja egy mókus szokatlan gasztronómiai kirándulását.
(A képek négyrétegű, fóliázott ablaküvegen át készültek, az elveszett kontrasztot utólag hoztam helyre. A Canont mindig a Tamron 70-300-as, igen gyors autófókuszos és szintén szuper stabilizátoros  optikával teszem el, a fénymérés szpotra, az érzékenység 800-ra van állítva)

 

Gyereken már láttam, kutyán még nem

Original GPS

Hősök Tere, 2011 január 23.

Autóról a zúzmarás fára

Előző életemben  új vagy még nem is megvehető autókkal foglalkoztam, többnyire izgalmas körülmények között és gyakran kérdeztek a tesztekről. Kderült, hogy feleslegesen és tudálékosan hoztuk forgalomba az alulkormányozott és túlkormányozott jelzőket, gyakran kérdeztek erről, pedig az autósnak ezt nem kell tudni. Ezt sem.Egy versenyautónál más a helyzet, azoknál az ember a gerincoszlopa aljának jeladója alapján az agyban dönt, majd onnan megy az adás a kezekbe, lábakba. Szóval erre a két talányra azt szoktam mondani, hogy a túlkormányozott autó a menetirány szerinti jobboldali árokba esik bele, a másik esetben meg a másik árokba. Ezt azért hozom elő, mert a jelenlegi fotós életemben hasonló kérdés jött elő egy kép kapcsán, amit itt a falu feletti hegyen csináltam.
Zúzmara  vagy dér ez a gyönyörű fotogén bevonat?  Erre az autós válasznál kevésbé tudományos felelet az, hogy amit az autódról kaparsz le az dér, ami a nyakadba hullik az zúzmara. A dér folyékony halmazállapottá válás nélkül keletkezik hideg felületre a páralecsapódáskor, a másik szépség meg ködből, felhőből alakul, de mielőtt kicsapódna, mikroszkópikus vízcsepp lesz belőle, ha pillanatokra is, de az lesz. Azt is megfigyeltem, hogy nem didergős hidegben jeges az a zúzmara.
Szóval itt a hegyen érdekesen alakult a fizika, a zúzmara valószínűleg felhőből csapódott le a vékony ágakra, a magas fák koronája belenyúlt a felhőbe és kiszedte magának a dekorációt. A másik fotón egy jelentős fókusztávolságú teleobjektívvel a völgybe fényképeztem, ahol a 400-500 méterre levő fák koronája már velem volt egymagasságban a közeli zúzmara mentes törzsek  mögött.

Most ennyit az autózásról.

Tokiótól Szentendréig...

Andris minden üres helyet kipróbált. Elég sok volt

Andris (két éves versenyző) még kézzel, Blanka (négy éves) egypálcás, átszúrásos technikával dolgozik

Szentendre

Esti járat Szentendrén

Délben unokás ebéd egy japán étteremben, majd Borkával Szentendrén kávézás és egy majdnem turistamentes séta.

Hol vagy öreg hölgy?

Szó szerint idemásolom egy korábbi írásomat egy öreg hölgy látogatásáról, nem kényelmi okokból, a mai történet ennek a véletlen találkozásnak a folytatása. Lett volna:
Az 1700-as évek végén, miután 1739-ben 600-an haltak meg pestisben (több, mint fele kisgyerek volt) a főváros közeli kis faluba, Budakeszire, svábokat telepítettek be. A falu gazdag és szép, gondozott lett. A második háború után a svábokat néhány 10 kilónyi holmival kitelepítették a téglára rombolt Németországba.10-15 éve gyakori látvány volt, hogy a gyerekek hazahozták a szülőfalujukba Németországból az elüldözött szüleiket, rokonaikat, járták az utcákat, kocsijaikkal kőröztek, filmeztek, készült a hommúvi az otthoniaknak, akik természetükből adódóan többnyire talpraálltak és jól éltek, élnek kint.
A napokban felfigyeltem egy jól öltözött asszonyra, rendezgette az Erdő és a Kossuth utcák találkozásánál álló keresztet, virágot is hozott magával. Amikor befejezte az akkurátos munkáját, keresztett vetett és beszállt egy német rendszámú autóba. Gyerekként szenvedhette meg a marhavagonos utat Németországba, valamikor 1946 táján.
Ma, halottak napján kimentem a Budakeszi temetőbe, hogy esetleg találkozzak az ősök tiszteletére gyertyát gyújtókkal és ha nem leszek olyan mulya és meglepett, mint a nyáron, szót is válthatok velük. Gondoltam, de nem sikerült. Az 1900-as évek elejéről maradtak itt bőven sváb sírkövek, de sötétben állnak a krizantémos, mécses és gyertyaláng imbolygással világított mai temetőrész sarkában. Néhányuk szép, klasszicizáló formájával, díszítésekkel, faragásokkal tűnik ki a sorból, van délcegen álló is, de többnyire megdőltek még a súlytalan, szuvas fakeresztek is. A nyári öreg hölgy történelmet szenvedő társai már nem jönnek. Élnek a szépen járdázott és utcázott kis német falvaikban, szépek a kertjeik, muskátli és petunia bokrok az ablakaikban, a háztetőkön a cserepeket már szolárcella fedi, rend van kint és bent. Tudom, hogy szimplán demagóg és sajnos történelmietlen a kérdés: milyen lenne Budakeszi ma, ha a több, mint 500 sváb eredetű magyar családot nem lökik ki az akkor még földig romos Németországba? A háború után a svábok és zsidók házaiba, villáiba érkezett felvidéki  újak és a magyarok utódai miért járnak Budakeszi romos utcáin, járdáin (ahol van egyáltalán) és miért tűrik a sztyupid önkormányzatok sorának pazarlásait, a  hivatalok Kafkai működését. Azt hiszem rossz hatással volt rám a mai fotózás.

Itt látható az öreg hölgy

Szivárvány az étlapról

Négy nap a Mátrában, nem ügy, főleg, hogy az ex-horthy-rákosi-kádár Galyatetői nagyszállóban ment a neszezés.Well. Voltunk itt közvetlenül rendszerváltás után, ami a magasba még nem jutott el, elsősoran, hardver és installáció ügyileg volt elmaradás. Bútorok az 50-es évekből, lyukasra taposott szönyegek,  fürdőszobában visszafelé, felfolyó  lefolyó, centis hézagok ablakkereteknél. Mostanra Európa lenne, ha lenne telenor térerő, viszont így teljes a leválás a külvilágtól. A szenzációs séf karmaiba kerültünk, az időjárás karmaiba és az személyzetébe. "Pórszívózhatok?" kérdezték, amikor a folyosón sétáltunk.  Az időjárás nem kérdezett, viszont évszakokat ugrált előre-hátra, csak hó nem volt. Kirándulás Kékestetőre: megvolt,csalódás a csúcson, az is megvolt. Ott ahol az ország egyik bel- és külföldi turistaközpontjának, idegenforgalmi zónamaximumának kellene lennie, hótgagyi hűtőmágnes árusok, poros és szakadt miniüveg gyűjtemény a kilátóban, lapu- vagy milyen levéllel benőtt szállodai szalonnasütő helyek és emlékhely: "Minden elhunyt motoros emlékére". Így, szó szerint. A motorozás életem alapeleme volt, hogy csak a 24 órás hungaroringi kőrözést említsem, meg azt, hogy képes voltam kiszámítani kisközéposkolás koromban, hogy mikorra kell apám motorját helyére tenni, hogy lehüljön mire hazaér. Még jó, hogy nem szortírozták tovább, motorosok, akik balesetben haltak, motorosok, akik ágyban. De lehetne kegyhelyet szalagozni, gyertyázni itt, ezzel a morbid agymenéssel, a lakatosoknak, programozóknak is.  Mindegy, a szálloda jó, az időjárás fotógén, megyünk vissza.

Ez a viharos eső zúdult le a Mátrára. A kékesetői kilátóban csíptük a pár perces napsütést

A szálloda éttermi teraszáról a Kékes szebbik énjét mutatta, többnyire ment a ködgép a hegyen

Csak a páracseppek zsúfolódnak, a medencében vihar alatti nyugalom

Éjjel jött fel a felhő a szálloda parkjába, utána lámpaoltást rendezett

Vajon ehető? Az esőfelhőből kicsapodó harmat jár hozzá

Parki őzek

A szálloda egykor önellátó volt, a kertészet túlburjánzik a formás ablakon

Szalonna, ulti, sőr. Volt...

"Minden elhunyt motoros emlékére"

1014 méter, a csúcs. Szemben a giccsvilág 1014 métere

Innovatív macska

Kezdenek üresek lenni a pókhálók a kertben, a szél hamis jelzéseket ad a nem is tudom hírtelen hánylábú rovarásznak, hideg van, eső van, falevél fennakadás, átszakítás van. Nem folytatom, az nincs benne, hogy leszaggatjuk, kikerüljük inkább, nehogy megszakadjon a táplálék láncolatban játszó finom szövevény. Tegnap leképeztem egy eléggé szakadt öszeleji egységet és, hogy jobb kedvem legyen, bent beleraktam a szomszéd macseszt. Rosszkedv. Elkapott valami megfázás, antibiotikum álló nyavalya, homok van szememben, lázérzés láz nélkül és nem engedte hozzánk unokáinkat. Pedig a nyári, heti három napoknak vége, elviszik őket előlünk a Pikler Emmi néni és társai intézmények. Be is kellett raknom azt a macskát a pók helyére,  lássa Andris, Lili, Blanka, hogy mik történnek a hátuk mögött itthon.

Stúdió a kertben

Hálózat karbantartás

offlower road

Touch and go

Dalra fakadt

Sir Nemtudomkivagymi

A skarlát és a rigók. Vagy fordítva

A családi képről a rigóapuka hiányzik, éppen ételt gyűjt

Hogy egy falat se vesszen kárba, bele a fióka torkába. A tojó éppen pihen

A gilisztákból elöször minden fióka kap, utána a szülő ismér végigjárja a fészket és lenyomja a torkukon

Valahol érkezik az étel, ők már tudják

Most a tojó a pincér

Anya és két fióka négyből

Nyolcadikos koromban kétszer voltam skarlátos. Az első esetben Katajev: Távolban egy fehér vitorla című könyvtári könyvet gyanúsítottam a kór házhoz szállításával, másodszorra nem volt ötletem. A László kórházból a sok rossz mellett a hajnali rigófütyülésre emlékszem, meg arra, hogy mint törzsvendégnek, ugyanazt az ágyat kaptam a  fehérköpenyesektől. Az ablak mellettem volt, hajnalban kihajtottam és élveztem a parkból tekergő zenét.  A korai órában, a madárdal kontra nélkül, elemi erővel, gyönyörűen hangzik, itt a hegy lábánál, még napközben is az, szerencsére a friss kórházi helyzetet nem ismerem.
A koncert érdekében mindent megteszünk a madarainkért, ásáskor, mint hűséges kutya, egy méterre követnek és viszik a gilisztát a fészkekbe, ha nem ásunk, akkor locsolok a rigókért is, a nedves földben  túrnak a kajáért. Eddig nem volt szerencsénk a rigók otthoni életét megfigyelni, általában a kerítés melletti tűlevelű sövénybe fészkeltek, de az idén a birsalma fánk macskabiztos ágára ügyeskedtek valami fészekfélét, gyanítom, hogy a szeles, esős idő miatt rapid és találékony megoldás kellett nyélbe ütni a világos tojónak és az éjfekete tollazatú hímnek. Szóval a rigófészek nem szép, össze-vissza dolgokból áll és az az étel sem szép, amit odahordanak felváltva a szülők. Pontosabban a tojó többet pihen a még szintén nem szép, jóformán csőrből és óriási  szemből álló, alig tollas fiókái mellett. Csak ők tudják a módját 3-4 giliszta egyidejú csőrben hozatalának és feltálalásának, nekem az pincér jut eszembe erről a jelentről, aki a második fogást egy nyolcfős asztaltársasághoz egyszerre szervírozza. A birsalmafészekben csend van, körülötte is, de hirtelen megnyúlnak az ég felé a kopasz rigónyakak , a csőrök tátva. Jönnek a giliszták. Én még más mozgást nem látok, valami rezonancia-kapcsolat lehet a fészek és a szülő között. Ilyenkor nyomom a szememhez a Canont. Minden manuálisra van állítva, az élességgel, blendével, idővel nem kell törödni. A telém leghosszabb zoomnál 5.6-ról indul, ez 800 ISO-nál is az ágak között 1/160-1/200-od jelent. Ezzel az amatőr cuccal szenvedés vagy kihívás fényképezni ilyen fények között, azért is élvezem, holott a végeredményre nem vagyok büszke.
Ma Budakeszin a rigók és társaik 3.20-kor kezdtek énekelni.

Feket lyuk a nagy hadron ütközetőben. Magyarok mentették meg a világot

A nagy sebességtől kifakult nefelejcs a még nem teljesen fekete lyukak előtt 

Elektronmikroszkópikus vizsgálatra előkészített virág Debrecenben

A svájci nagy hadron ütközetőben ( Large Hadron Collision) majdnem bekövetkezett az a drámai esemény, amitől a világ tart. Április elején az előre jósoltnál nagyobb fekete lyuk keletkezett, amely a folyamat erőteljességét tekintve az egész gyorsító elsüllyedésével fenyegetett, de kiszámíthatatlansága miatt, akár a világ végzetét is okozhatta volna. Az ütközető a biztonsági automatizmustól függetlenül, magától állt le. Amikor a mérnökök hozzáférhettek az adattárolókhoz, meglepve látták, hogy az egyik felvételen egy ismeretlen eredetű, virágsziromnak látszó tárgy zárja el az ionok útját. A kint dolgozó magyar szakemberek nefelejcs, méghozzá a kék nefelejcs virágát vélték felismerni, ezért az MTA egyik intézetében vetették azt vizsgálat alá. Az elektronmikrószkóp igazolta a gyanút: a kék nefelejcs, a magyar mezők kedves vadvirága akadályozta meg a balesetet.
A jelenséget (magyarázatát a világ fizikusai keresik), saját kérésére, Pálinkás Józsefről, az MTA elnökéről, a Debrecenben jól ismert atomfizikusról nevezték el, aki ebből az alkalomból, további két autóra szóló ingyen helyet is kapott az akadémia épülete elötti parkolóban.

Lámpavas rovásírással?

Szombatonként, kora reggel csendes az utcánk. Nem Budapest. Úgy kilenc, féltíz tájban van átköszönös, kutyaugatásos mozgolódás, tízkor misék kezdődnek. Ma korán reggel szomszédunk, úgy látom új oldaltáskával, igyekszik a túloldalon és a postástáskaszerűségből párlapos nyomtatványokat csúsztatott  a postaládákba.  Délután megnézem, nem nyomtatvány az, újságféle, kis képekkel, ujjal elkoszolható nyomtatással. Nem tudom végogolvasni, van benne rovásírásos szöveg is. Vajon a lámpavas és az országtakarítás szavakat hogyan írják rovásírással? 
Ezt a fotót még nyáron készítettem, ma hangulatbefolyásolás hatására átalakítottam, az eredetit természetesen nem töröltem ki..  

Unokatestvérek

Lili és Blanka

Hó érte a ház elejét

Van néhány kerti virágunk, amelyik megéri az első havazást, még akkor is, ha késői, mint az idei. A tornác lépcsőjénél a muskátli mutatja a kristályokat.

Kerti erotika

Ma egy királynő fölé hajoltam a barátaink kertjében. Ezzel a királynővel elég nehéz randevúzni, zárkózott természetű, egy évben csak egyszer nyílik meg, de akkor viszont egyből erotikusan nyújtózkodik . Órákig. A mai nap az enyém volt, aktot csináltam róla 18 éven felülieknek, de inkább szexképek ezek. Közelről, fölé hajolva, de akinek jobban tetszik, lenézve rá fényképeztem le a részleteket. De nem akartam a blogomat életkorra korlátozni, inkább úgy mondanám, hogy a bibe, porzó rózsaszín világa, minden látható gyönyörűen, de nem úgy, ahogyan az életben, úgy sokkal szebb.
Régen az éj királynője, amely a virágkaktuszok legszebbike és legraplisabbika (nem baj) éjjel nyílt és be is csukta virágát, de nem az enyém. Ő a természetes génmódosulás jóvoltából nappal is nyitott maradt, de csak pár órára. Délután négy felé hallottam, hogy becsukódott örökre, soha nem nyílik már. És nem üzent semmit.

Goldenblog fotóblog verseny eredménye, megnyertem a tehenemet

Előre bocsátom, hogy rám lehet fogni az elfogult jelzőt, mert magam is neveztem ezzel a bloggal a Goldenblog fotóblog versenyére. Szóval a versenyt én nyertem meg magamnál és ezzel a tehenes fotómmal jutalmazom magamat. Nem bántam meg, hogy neveztem, ki kell próbálni minden lehetőséget. A véleményemet nem befolyásolta, hogy valójában nem jutottam sehova, ennek a zsűri fotó értelmezési színvonala miatt még örülök is. Szóval vegyük játéknak az egészet és szakadjunk meg a goldenblogos játék és szórakozás mámorában. Íme, a zsűri első tízéről a véleményem:

1. Szenzációs ötlet az elrontott képek gyűjteménye. Ebből ennyi, vagyis a sok már fáj, a Goldenblog magára húzta a bohócruhát. Ez a bohóc nem tréfál sajnos, minden benevezett fotóblogot lealáz a döntésével. De jó, hogy nem kerültem a tíz közé, még a százból is kivenném magamat.
2. Jó szem a street fotózáshoz, sok kiemelkedően jó kép. A gyenge működésű albumban túlságosan bőkezű a válogatás, a szélsőségesen nem odaillő fotók zavarnak.
3. Ezek a fotók arathatnának többféle tematikus válogatással is, de a turmixgéppel szerkesztett parádén a Goldenblog emberei viszont túlértékelték az összeállítást.
4. Egyetlenem, a legjobb képanyag lehet bármelyik külföldi magazinban, pályázaton. Nem idevaló a Goldenblogra. Ahogy olvasom a szerző boldog. Lehet is, de a Goldenblogot ne írja be a portfoliójába. Kevés ilyen jó bébifotót láttam, pedig a többezrediknél tartok. A technikai azonosulás tökéletes a témával. Olvasómba tettem.
5. Kálló Péternek nagyon izgalmasak, profik a képei, de sokkal jobb technológiával működő honlapot és jobb képaláírásokat kívánnak. Ez az a szint, ami alatt nem vettem volna a szemem elé fotóblogot a Goldenblogosok helyében. Betettem az olvasómba.
6. Emese Benkő, igazi 100-as fotóriporter, a kovácsműhely és a cigány sorozat portréi, akciói gyönyörűek, ha lehet ezt a jelzőt használni ez esetben. Kemény fények, kemény kontraszt, bőségesen elegendő eszköz számára. Betettem az olvasómba.
7. Neonspot. Nagyon jó ez a képi világ, élveztem a romantikáját és a szokatlanságát is. Nagyon passzoló utómunka fokozza a hatást. A neonspot címen nem gondolkodtam, a menű stílusa bravúrosan neonos, bőven elég. Betettem az olvasómba.
8. Jóvilágvan. Egy kép és három zene. De jó, hogy nem kerültem a tíz közé, még a százból is kivenném magamat. (MEGJEGYZÉS LENT)
9. Lost in pixels. Izgis makrókat zűrzavaros álművészkedés örvénye nyeli el. Érdemes utóbbit folytatni ilyen igénytelen válogatással, elég sok sznob lenne hozzá.
10. Az ex Ponto meghívók, kiállítások előzetese többnyire másoktól vett idézetekkel és másoktól vett fotókkal. Kis fejlesztéssel a port.hu fotós szekciója lehetne a műmájer, enyhén tudálékos szöveggel. Aki az itt található linkek után menne a fotózás világába, legfeljebb a Hatlaczki Balázs nevű, szabadúszó fotóriporternél arat sikert, aki erről a szájtról a következőket találja mondani a zsüri vélemények között: " Az ex Ponto nagyon jó, nem is számítottam rá, hogy ilyen oldalt találok, ahol ennyi minden van, jó képek és érdekes szövegek."
Tudnék mutatni párat neki, csak, hogy fejlődjön.
(Az üvegketreces tehén kézből, három jpeg expóval készült, a HDR-hez a Photomatixot használtam.)
Teljes rehabilitáció és bocsánatkérés zselétől.A nagy kapkodásban nem néztem meg a régebbi posztokat. A következő posztban megpróbálom korrigálni a hülyeségemet.

Poszt--riposzt

Kis vívódásban voltam magammal a mai poszt előtt, de nincs riposzt, győzött a nyitottabb vagy fecsegősebb énem. Ezeket a makrókat csak úgy felnyomtam volna lendületből, de elgondolkoztam, hogy megírjam-e, miért ilyenek. A jó virágos makrón van általában legalább egy élőlény élesen, gyönyőrűen benne a mikro világban, szemez velünk, olyan szemekkel, amilyeneket egyébként sosem látunk és elvisz odáig az elmélkedéseben, hogy vajon ez a valami kis állat, hogyan lát minket.
Egy tizenévig fotóriporternek más volt a munkája, sosem volt közgyűrűm és makrooptikám, de 600-as és 900-as telét, meg 0.95-ös fényerejű optikát adott a cég, hogy meglegyen, aminek meg kell lennie és lehetőleg úgy, ahogy másnak nincs meg. Most újra amatőrként szerencsére kimaradok az eseményekből. Amikor Kispesten, a honvéd pályán, egy ki nem nyílt pénztárgép szalag elsüvített a fülem mellett, felálltam és többet nem fotóztam sportot. Utána 17 évig csak autókat fotóztam, újakat, sokszor elmaszkolt álruhában, ebből is elég volt. Haragszom magamra, hogy a hivatalos világjárás közben alig fényképeztem a világot, csak az autót. Most szabadúszó fotóamatőrként marad a tájkép, a makró és az útbaeső események. Utóbbival nincs is baj, adódik ez-az. De a tájkép és a makró sem olyan, hogy na, megyek csinálok egy tájképet vagy mingyá' jövök, kiszaladok a mezőre, lekapok egy pillangót. Nem a makrooptika vagy egy jó állvány hiánya az akadály. Mindkettő másik műfaj, gyakorlat, nagyon sok természetjárás, türelem és tárgyi (nemcsak fényképészeti) kell hozzá.
Amíg nem merek előjönni az új téma képeivel, addig a Raynox 250-es előtéttel és a nagyobb kitzoomal kiemelek a saját környezetéből valamit, úgy, hogy még a házikertész Borka sem ismer rá. (Na jó, csak a zöld hátterű, piros, nem tükrözött, egy centinyi virágra nem mondott semmit.) Kézből, 800 vagy 1600 ISO-val és kikapcsolt a AF-fel játszottam ma, hagytam a Lightroomot és a PS-t, csak az ACDsee Pro 2-essel kroppoltam, élesítettem, esetenként egy kis szaturáció és színezettség állítás is volt. Ennyit egy volt hivatásos mai napjáról, aki ráadásul a civil, közösségi média divatáramlataival is barátkozik, ezt a "majdnemfotós" widgeten láthatjátok.