A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Olympus Pen. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Olympus Pen. Összes bejegyzés megjelenítése
csütörtök, július 16, 2009
Két leget egycsapásra
Két twitterező Pécsi Ferenc és stipistopi rövid üzenetváltása nyomán jutottam el az Olympus gerillareklámjához, amely az 50 éves Olympus Pen-nek állít emléket az új Olympus E-P1 klipjével és természetesen erre állványozza azt az emelvényt, ahova az új digitális gépet emelték. Két leget egy csapásra.
1959-ben az angol pen, toll szó és méretazonosság volt marketing korabeli eszköze. A normál 24 x 36 mm-es kocka helyére két képet lehetett exponálni 24 x 18-as méretben. Otthon egy 6 x 6-os Zeiss Ikonunk volt, de a szomszédunk, akitől a laborálást tanultam, egy ilyen, akkoriban flancosnak számító géppel fényképezett. Néha én is megkaptam és az Opemus nagyítómhoz való kisebb kerettel csináltam a kópiákat. Nem akarok ünneprontó lenni, de a kis méret miatt, elég szemcsések voltak a hasonló méretű nagyítások, mint amit normál kisfilmről csináltam.
A fotó műszakiság most, a digit korszakban ismétli önmagát, a kis érzékelőjű kompakt, ultrakompakt gépek zajosak, magyarán szemcsések, mint az ősolympus képei voltak. A fizikát nehéz becsapni, bár manapság előremutató próbálkozások vannak a képcsináló algoritmusok és engine-k jóvoltából. Semmiféle automatika nem volt benne, a távolságot, időt, blendét be kellett állítani. A szomszédunk gépének is köszönhetem, meg a 14 éves agysejtjeimnek, hogy még a digitális korszakban is, bármilyen szituációban fejből megmondtam a blendét és időt, a profi tizenéveim alatt, még a színes diaexpókat sem rontottam el.
Az Olympus hű maradt önmagához a digitális gépek evolúciójában is és a Panasonic-kal együtt már régebben bejelentették a mikro 4/3 érzékelős, tükör nélküli fényképezőgépet. És most itt van a tükör és prizma elhagyása miatt, újra toll méretű digitális gép, az 50 évvel ezelőttire a P betű emlékeztet. Ki fogom próbálni természetesen, de nem tudok venni természetesen, mert az Olympus a nosztalgiával élők érzelmeire is utazott az árcédula kitöltésekor. Pedig kicsi a gép és van hozzá egy olyan állandó gyújtótávolságú optika, amivel kártyiébresszonos -an lehetne viselkedni, az más kérdés, hogy Cartier Bresson, személyesen nem ismert fotós apukám, nyomába sem léphetnék.
Ez a klip óriási és direkt az új médiákba ingyen becsúszónak készült, mert három percet nem néz senki végig tévén, nem tud senki megfizetni és mert olyan szenzációs, hogy elteszed a favoritok közé. hogy bármikor meg tudd nézni vagy mutatni. Ugyanis nemcsak 50 évről és nemcsak az Olympusról szól, tedd magad be az időskálába bárhova, temagad érkezel meg 2009-be. A gerilla elfoglalta az agyamat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)