A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cigány. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cigány. Összes bejegyzés megjelenítése

kedd, december 08, 2009

Nem a cigánybűnözésről, egy friss cigánytámadásról


Őszintén írom, már ide a legelejére, hogy nem a cigány bűnözés létezéséről vagy nem létezéséről írok most. Egy egyszerű esetleírás ez, röviden, csak figyelmeztetésként, praktikus tanácsokat is ki lehet szedni belőle.
A húgom 35 éves fia a Nagyvárad tér felé gyalogolt, hazafelé igyekezve, kora hajnalban. Egy cigány felnőtt és egy hat éves forma cigány gyerek jöttek hozzá. A fiú arra gondolt, hogy kéregetők. A szituáció megszokottnak tűnt. Nem kéregettek, a cigány férfi egyből ütőtt az arcába, keményen. Gyakorlottan, ütötte le, egy héttel az eset után, még nem gyógyultak a sebek. A leütött fiú ott feküdt legalább egy órán át a földön, mire magához tért, a feje kába és nem lát a vértől, iszonyú fájdalmai vannak. Elvonszolta magát, ha jól emlékszem a Haller utcai benzinkúthoz, ahova mentő jött érte. A telefonját és a bankkártyáját vitték el, egyiket sem tudják használni. A lábába úgy rugott bele a cigány férfi, hogy szilánkosan tört, a hét végén derül ki, hogy operáció vagy csak gipsz vezet a gyógyuláshoz.
A rendőrségen azt mondták, amit én is, mi is tudunk, nincs elég emberük az utcai, galogos járőrözéshez, pedig azon a környéken menetrend szerintiek a hasonló esetek. De vannak akik késsel rabolnak. Nem Nagyvárad téri eset ez, bárhol megtörténhet, bármely hazai város belvárosában, éjjel és nappal is.
Nincs elég pénze a rendőrségnek? Legyen. Bárhonnan. És akkor nem a jogosan vagy nem jogosan, szabályosan vagy zsebre büntető zsaruk lesznek a célpontban, hanem azok, akik védik a biztonságukat és nem szídjuk, hanem támogatjuk őket. Nahát ehhez az idealizmushoz odaragasztok egy kis demagógiát is. Például: ne menjen államkasszába az a többszázmillió, amit a sebességradarok szednek be. Ne halljuk azt, hogy nincs pénz radarra, fektessenek be a cuccokra és büntessenek és fizessék az utcai járőröket. Mi lesz akkor, ha majd mindenki 50-el és 130-cal megy?
Addigra nem mennek ki a cigányok késelni és a Százados úti telepnél a nem nyomják fel az autódat, ha 10 méterre elmész tőle és nem mersz visszamenni, mert cigányok ülnek benne.
És addig? A legtöbb megtámadottnak az önvédelem nem megoldás , emlékezz a román kézilabdás srácra, akit kivégeztek a késes cigányok. Gázpisztoly, golyós fegyver? Akinek nem volt még a kezében, csak amikor az üzletben odaadták harmincezerért vagy százért, nem fogja tudni magát megvédeni. Hogy hogyan, azt majd máskor megírom, nem akarom, hogy a rokonomat ért cigánytámadásra ezt az egyetlen utat mutassam.
Most olyan rendőrségre gondolok, amely nem szlogen szinten véd minket. Önhibáján kívűl.
Egy olyan fotóval tudom illusztrálni elkeseredetten az esetet, amelynek víztükrén a kék ég alig tükröződik, nagyon halvány, sápadt a Nap, a sárga faleveleket már én festettem véresre. Eredetileg őszi folyópart lett volna a fotón.

hétfő, február 16, 2009

Kés a szívben


Nagyon erős ez a fotó az Index-ről és Barakonyi Szabolcs kamerájából. Látszik szervezték, de nem őrizték, nem rohangáltak rendőrök mellettük, egyszerűen nyugodtan, magabiztosan haladt előre a szimpátia felvonulás, az emlékmenet. Egyelőre együttérzés és emlékezés ez, gigászi erővel. Az ezreket a gyász tisztelete és mélysége vitte Veszprémben a sportarénába, ahol a megőlt Marian Cozma és súlyosan megsebesített társai játszottak volna a városi kézilabda csapatban, amely mellesleg Európa egyik legjobbja. Volt? Maradt? Nem lehet még tudni. Minden esetre hihetetlen erőfeszítéssel legyőzték a jóval erősebb spanyol csapatot, utána együtt sírtak, könnyeztek a nézőkkel és a stadionnál a kivetítő elött szurkoló több ezer emberrel.
A fotón látható egyetértés és fegyelem komoly erőt és közösségi érzést sugall.
Azon a gyilkos éjszakán, amikor a diszkóban az egyik alkalmazott lány védelmére siettek vagy kilencvenen voltak ott. De csak három szállt szembe a cigány támadókkal, Cozma román válogatott volt, 25 éves bukaresti srác, egyik segítője horváth, a másik szerb nemzetíségű. Pedig voltak ott magyarok is, sőt ők voltak többen, sokkal többen mint a késelők. Valakitől azt hallottam, hogy azokban az országokban a közösségi érzés sokal erősebb, mint nálunk. Erre nem tudok mit mondani. Lehet, hogy nem kellett volna ezreknek gyászmenetben emlékezni a fiatal sportolóra, ha a diszkóban több segítője akad a lány védelmére? Kattints a képre és nézz a srác szemébe.