Keménykalap és Krumpliorr, Pallas Athéné ellopott lándzsája és a 48-as honvéd síremléke

A hosszú címet Ráday Mihály városvédő tevékeny munkássága miatt vagyok kénytelen bevetni, tudom, nem szerencsés. A mai napig a legjobb gyerekfilm operatőre, a mai napig a legjobb városvédő műsor készítője (manapság nincs is) és most futok a mai kokárdás nap aktualitásába, egy 48-as honvéd síremlékénél tartott megemlékezésbe. Valahol a városban folyt Orbán Viktor, folyt a Milla, folytak az Orbánista jobbikos lengyel vendégtüntetők, folytak a magyar fasiszták, folyt mindenkinek a saját fazonjára alakított kokárdás ünnep, csak Ráday háza előtt folyt egy ismeretlen hős, Kovács J. honvéd emléke előtti tisztelgés. Így ahogy írom Kovács J., még a pontos nevét sem tudjuk, csak azt, hogy harcolt a szabadságért és megölték. Idén 23. éve, hogy a Ráday család, barátai és ismerősei eljönnek a Ráday házhoz. A városvédő néhány méterre a kapujától talált rá a síremlékre, melyet 1904-ben egy lövészegylet emelt, bizonyos Kovács honvéd sírjára. Rádayék rendbe hozták, hogy szép, aktuálpolitika mentesen, zenével, versekkel, történészi gondolatokkal Kossuth, Petőfi és a többi híres 48-as hőshöz emeljék Kovács honvédot. 15-én, 15 órakor, mint minden évben. Énekeltünk, tapsoltunk a verselőknek, igazi lélekgimnasztika volt, boldogság és gondolatbarátság.
Esetleg lehetne jövőre időpontot módosítani, ha úgy érezzük, hogy "mindnyájunknak el kell menni" és ott kell lenni, ahol ott kell lenni? Utána visszajövünk majd Kovács honvédhoz is...

Unokás, gyerekes, kutyás, családias ünnepség, középen sötét ruhában Wisinger István

Barátok találkozója, hátul a "riporterkerestetik" győztes  Horváth János, volt kubai nagykövet, számomra örökös tévés

A Ráday feleség Ruttka Andrea textiltervező (a kabátja a névjegye) és egyik lányuk. Mögöttük Mártha István, akitől elorozták az Új Színházat és Lukin Sándor operatőr, az igazi "nagy generációs" tévés, akinek sokszor álltam a kamerája előtt autós műsorokban

Honvédemlékezés márványba faragva

Nem mondom, hogy Ráday megöregedett, a szakálla miatt  régebben is annak látszott

Kokárda tanulmányok: balra egy házilag hajtott egyszerű, mellette egy  paszományból  formázott különleges. Utóbbit a texiltervező feleség fonta és tűzte Ráday Mihály hajtókájára. Különben így néz ki az eredeti 48-as kokárda színelosztása, nem olasz zászlórészlet, a szívhez a vörös szín van  legközelebb, legfeljebb a házigazdáék rakták rossz helyre. Hátul az ismert, szép szériakokárdák láthatóak

Nem kell emelvény a szónoknak

Csak mutatom, hogy milyen szűk horhosban találta a lövészegylet a katonasírt, majd 80 év múlva Ráday Mihály a síremléket

Nyugalom és napsütés

Néhányan a mintegy 100 emlékezőből

Mednyánszky: Téli táj (Eladva)

A tavasz hóvirág, rügyek, szerelmesek nélkül nálam most így néz ki, holnap már más lesz, mint ahogyan a tavasz is még tavaszabb lesz. Hogy valami fotós háttere is legyen a tavaszomnak: kezd összeállni a szonim lencserendszere, elsősorban régi manuális obikra építem a jelenlegi innováció király Sony-NEX család kiteljesedését, ezeket 5-8000 forintért adja az ebay, míg az eredetiek 150 ezer alatt alig vannak. Persze témafüggő, hogy ki mit cipel magával, nekem a kézi élességállítás elől nem szalad el senki a keresőben, persze nem bánnám, ha szaladna, de nem tudnám pénzzel követni:) Nem savanyú a szőlő, de a 20-30 éves fémből és üvegből készült Minolták (rajzolat, kontraszt, színkezelés, ár miatt ezt a márkát támogatom teljes erőből) még ma is úgy néznek ki, mint új korukban. Hasonló jókat kívánok a mai műanyag cuccoknak is. (A fotók az utómunka miatt nem tekinthetők objektív teszteknek, azokat később, nem az első kockák után mutatom)

Fényjáték

Már nem kell

Eladták a Virág Galériában

Vízbiztonság