Medárd az idén sem jön fel a kedvenc ezerbe a keresztnevek között. Ezt nem kell megmagyaráznom, az egy főre eső bőrig ázás/nap mutató magasan áll és akkor még nem beszéltem az elfújt istállóval feketére festett mezőhegyesi jégverésről.
A lejárt film viszont magyarázatot igényel: nálam az erős, utólagos képmódosítás szinonímája ez. Emögé, a fotótechnikai fogalom mögé bújok igazi fotóriporter barátaim, kollégáim és minden Photoshop gyűlölködő támadása elől. Annyi mindent kipróbáltam már a fényképezésben, majd 20 évig abból éltem, hogy tűéles, színhelyes képeket exponáljak. Most bepótolom, durván fegyelmezetlen vagyok. A fényképezőgépemet a zsebemben hordom és nem bánom ha már ez az ultrakompakt egy kis kromatikus abberációval elkezdi a csúfot űzni egykori énmagam technikai igényességéből. A széleken beéletlenít és kemény, dinamika elűzve? Csókolom, azért van. És ha még maradt egészséges pixel, azt én a két kezemmel és a szofverrel elintézem. Hogy ez már nem fotó? Ki tetszett mondani! Köszönöm! Hogy semmisem? Nem baj, jól elszórakozom vele, nézegetjük egymást a torz felhőkből kikanyarított villámmal.
