A kabrió veszélyei

Nekem tetszik az új Mini kabrió reklámja, az ötlet közepes, de a klip maga, csillagos ötös. Jó a színész srác, a Ninja morgás baromi hiteles, a vágások parádésak. Minden öt és tíz év közötti kissrác Mini kabriót akar majd venni. Érdeket érvényesíteni az anyukáknál kell, ez az ő autójuk. Direktebb, ha nekik egy olyan klipet csinálnak ahol több erős mell és hasizmukat villantó kajakos ugrik az autóba, az evezőjüket felállítják, azok nagy része kiáll az Miniből, mert kabrió.

Töröm a kampánycsendet: én az esőre szavaztam

Ma kétszer szavaztam. Az elsőnél azt szpottoltam, hogy a szavazóbizottság elnökének új BMW-je az iskola kosárlabda pályáján parkolt egyedüli autóként, más nem hajthatott be. A politikus képet már megalkottam magamban, ennél csúnyább momentumok is vannak rajta, nem csalódtam. A második szavazásnál el kellett döntenem, hogy kimegyek-e az esőbe fotózni vagy nem megyek ki, vagyis nézem a Forma--1-et vagy fogom a Canont és valami érdekeset veszek célba. Button nyerésben volt, meg izgattak a cseppek a virágokon, kimentem a kertbe. Már írtam, hogy nem leszek nagy makrófotós, inkább ebben is az absztrakt megoldásokat hozom össze, de valami tudatosságot akartam vinni a megázós délutánba, ezért gondoltam, hogy a szegény fotós makró szerkezete -a Raynox 250-es előtétlencse- mellett igénybe veszem a cseppek nagyító hatását is. De még az absztraktról annyit, hogy a Photoshopban a csúszkák össze vissza, találomra-huzigálásától egyelőre távol tartom magam. A közelforma is abszraktot mutat, sosem látod azt a részletet, amit a nagyító előtéten át mutat magáról bármi is. Egy pók vagy egy gyönyörű pillangó szeme érdekes és hátborzongató is egyszerre. A kerti virágok részleteiből nincs aki megmondja, hogy egy árvácska vagy őserdei egzotikum van pixelekbe fogva. Nem is kell, csak színek és extra formák vannak és annak a sejtése, hogy virágé lehet. Ezeken a fotókon több hiba is van. Egyrészt nem használtam állványt, ezért 1600 ISO-ra vittem az érzékenységet, másrészt a természetes "nem világítást" használtam, szórt szürkeség jött át az esővel a felhőkből. Szóval kell egy állvány, ha jót akarsz és valami világítási trükk, például egy külső vakú ellenfényezésnek, ami az esőt is képbe rajzolja. Ha sejlik, hogy lesz napfény vagy derengés, érdemes kivárni, de állvány akkor is szinte kötelező. Én a szürkeséget egy kis ACDsee Pro2-es munkával tüntettem el, sem a Photoshop sem a Lightroom nem dolgozott, ezt azért írom, hogy bármilyen egyszerű progi megteszi, még a Picasa is. Ha valaki megismeri azt a szépséget, aminek az esős, de átlátszó kerek kelyhében ott a következő generáció magja, írja meg legyen szíves, szeretném tudni a mai nap legszebb erogén zónájú virágjának a becses nevét.

Hobbiból profi

Érdekes a korombeli ember kapcsolata a vele egykorú barátainak gyerekeivel. Az első generációs, negyven évnyi barátság már örök, a ritka találkozások nem változtatnak semmit, minden lényeges és összekötő barátságpillért ismerünk jól. A napi események ezen nem változtatnak, különösen, ha egyforma a véleményünk róla. De mit kezdjen az ember a barát gyerekével, aki már szintén beleszaladt a felnött korba?

Borka révén ismertem meg a baráti házaspárt, akik akkor még együttjáró kategóriában voltak. Két fiúk van, egyikükkel tegnap találkoztunk, amikor felugrott szüleihez. Hogy vagy? Mit csinálsz? Hol csinálod a mit? A közös beszélgetés fonala valahogy a hobbira terelődött és kiderült, hogy a fiú egyik időtöltése külünféle bingák készítése, felújítása. Nocsak. Apám kerékpárműszerész volt, versenyzett országúton, válogatottságig, olimpiai kerettagságig vitte. Akoriban a kerékpárhoz értés komoly valuta volt, a háborúban lement Zalacsányba (terészetesen kerékpárral) a rokonokhoz, vitt alkatrészt, ott bedolgozta az anyagot és hozott krumplit. A túlélésért hajtott. Ezt azért hozom a történetbe, hogy érzékeltessem, tudom értékelni aki összerak egy agyat, beállít egy váltót vagy féket.

Most itt van ez a srác, jogot végzett, jó állása van, komoly felelősség a vállán, rutinból csinálja és ha jól vettem le, nem stresszeli. Erre fel olyan egyedi bringákat készít, amihez hasonlókat profi gyárak melletti kísérleti műhelyek emberei is megnéznének az utcán. Csak hobbi, a család, haverok használják, nem csilingel a kasszagép. Borkával felelevenítettük az éppen kezdeti kisiskolás vagy azelőtti éveit. Már volt a hobbija akkor is, pedig a napi fő tevékenysége a fejlődés és a világnak való megfelelés vagy eltérés szakmája volt. Felnőtt horgászokat meghazudtoló módon ismerte a felszereléseket, a szerelések szerelését és a beszerzési forrásokat. Az első önálló, szülőmentes útjai a témába vágó szaküzletekbe vitték, azok között is hamar kiismerte, hogy hol lehet tanulni. Ja, azt még tudni kell, hogy az öccsével a nyarakat a főváros közeli Duna szakasz partján töltötték, ami önmagában is külön frász egy szülőnek. Nem lehetett véletlen, hogy mindkettőjükkel már akkor jól el lehetett beszélgetni. Én is a Duna mellett alakultam, de tudtak újat mondani, hogy csak vízes témákat említsem. Így lettek a barátaink gyerekei a mi barátaink is.

Most a profi bringaszerelő hobbista képeihez küldött levéléből idézek. A kerékpárokat egyébként műszereknek hívja. Azok is.

Ezen csak a váz eredeti, a többi mind vaterás vagy bolti, de abból is a legolcsóbban megvehető verzió. Összesen kb. 25 ezer Ft volt, de ebből kb 6-7 ezer a festés, mivel még nem tudtam, hogy vannak olcsóbb helyek is. Ezzel együtt a hajtóművet és a váltót nem akartam használtan venni, a kormánybefogó meg BMX-hez való, de az annyira megtetszett, hogy meg kellett vennem. Ha csak használt (jó minőségű) alkatrészeket használtam volna, akkor az egész kb. 15-20 ezer között kijött volna. Egyébként télen olcsóbb, mint nyáron.

A japán autótolvajok kedvence

Szinte hihetetlen. Nem a BMW, a Mercedes, egy terepjáró vagy egy szabadidő autó, hanem egy árúszállító ablakos változata. Ez a modell 2005-ben került be az első tízbe a lopási rangsorban, egy évre rá már, mit a puskagolyó feljutott az ötödik helyre és az idén már stabil első, oly fölénnyel, hogy előnye a jövő évben is fenyegeti a tulajdonosokat. Az egyik ok, hogy azok az autók, amikre gondolunk jó védelemmel vannak megáldva gyárilag, de az elektronika és a miniatürizálás hazájában általában trükkös egyedi megoldásokat is kitalálnak számukra. Ezt a haszonjárműnek is vehető tolvajkedvencet általában szétdarabolják, alkatrészekre szedik és Afrikába, Közel Keletre, az Ázsiai országokba exportálják, ahol összeépítik a küldeményt és taxinak, busznak és kisteherautónak használják azokat. Ha úgy hozza a sors és marad motor, a viszonylag gyenge dízelgép halászhajókba kerül. A szóban forgó modell jónevű márkája 2007-ben vezette a világlistát, több, mint 400 ezer ellopott példánnyal, megelőzve 100 ezerrel a Volkswagent.
Szinte hihetetlen, a Toyota Hiace-ról van szó. De, ha a Toyota világelsőségét vesszük, már nem olyan meglepő. De miért éppen a Hiace-t? Pontosan azért, amiért én is nagyon szerettem, amikor ilyen tesztautót vezettem. Olcsó, olcsó üzemű és sokoldalú. Az IKEA bútortól kezdve a kézilabdacsapaton keresztül egy kőműves brigádot is házhoz szállít. A halászati munkáról nem is beszélve.

Praktikus és nagy belül, hamar megtetszik a kiszemelt autó

Egy biztos mód a lopás ellen: ilyen bűnrondára kell tuningdizájnolni, a tolvajok riadnak menekülnek