A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Budapest. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Budapest. Összes bejegyzés megjelenítése

szerda, február 08, 2012

Víz jéggel

Nem hír, zajlik a Duna. Talán hír, hogy az utolsó hajó, ma kora délután lélekszakadva húzott védett helyre. Nem hír, hogy seregélyek, sirályok csapatosan utaztak a jégtáblákon a napos folyószakaszon, de ahogy elérték a Margit-híd árnyékát lomhán szárnyra kaptak és repültek vissza az Árpád híd felé, hogy megkezdjék az  alul jég, felül napsütés szendvics újabb körét. Talán hír, hogy egyetlen madár jött magányosan,  de ő nem is repült vissza, céltudatosan utazott délre. Elszántnak láttam és kíváncsinak, nézegetett körbe a partra, nem riadtan, felnézett hozzánk a hídra is érdeklődően. Jó neki. Jó utat neki.


A szellemhajó az idén a Szentendre II volt, személyzet nélkül, egyetlen emberrel a  kormánynál iparkodott kikötőbe. Nem fenyegette nagy forgalmi dugó, a jégtáblák nagyokat koppantak a már erősen megviselt testén

A nagy utazó

Sirály társaság oda-

-és vissza. Körről-körre

szombat, augusztus 07, 2010

Hol vörös a nő?

Ma nagyon rövid időeltéréssel két vörös nővel találkoztam. Egyikük a Zrinyi utcai galériából nézett kifelé a tükröződő üvegen át, a másik a Roosevelt téren igyekezett. Ő is kirakatban volt, csak nem látszott az üveg. A különbség még: a vörös színt nem ugyanott viselték. Vagy nemcsak, ez nem derült ki.

vasárnap, március 07, 2010

Váci utcáán, Váci utcááán
















A Váci "utcán" ma, március 7-én szakadt a hó. Délutáni séta, ebéd után, behúzott nyakkal. Behavazott teraszok, élénk külföldiek még ilyenkor is, kirakatüveg csillogások, odabenn teltház, odabenn üresség, ügyes lakáshirdető választási felületen teszi oda magát.

vasárnap, november 08, 2009

Láttam Petőfit!

Ma láttam Petőfit, ott és akkor nem ismertem fel, csak itthon a monitoron. Mint egy elektrosokkos ampercsapás ütött meg a pixelek között az arca, a fejtartása, ahogy húzott el a fotón a Vörösmarty tér felől a Gerbaud előtt. Milyen szerencse, hogy tegnap megígértem nektek, hogy átmegyek a Váci utca belvárosibb felébe is és megnézem a túriszt trofi állását az utca szebbik részén. Tegnap elég lepukkant körzetben figyeltem meg a túrisztokat, giccs-giccs hátán, nem így a vásárlók. Szórványosan és komoly vásárlási szándék nélkül lődörögtek, csellengtek a hidegben. Ma a szebbik részen esett, zuhogott az eső, a hideg, mint tegnap. A kirakatokban nem láttam Gyurcsányos, Elvis-szes Matrjoska babát, elegánsabbak az üzletek, űrhajós sisak sem volt, a kültéri kipakolás már nem divat errefelé. A képeken is az eső okozta szép csillogásokat hoztam haza, meg Petőfit, megtaláljátok biztosan. A dunás képek gondot okoztak, nem is Váci utca és nem is tudtam választani, mindkettő ott van.
Nem fér a fejembe, ez a Sándor nagyon megtréfált.Úgyhogy most a szintén nem tájba illő négyökrös szekérből egy strófa jön:
Világos éj volt. A hold fenn vala;
Halványan járt a megszakadt felhőkben,
Miként a bús hölgy, aki férjinek
Sírhalmát keresi a temetőben.
Kalmár szellő járt a szomszéd mezőkön,
S vett a füvektől édes illatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.


Olasz úr magyar női sapkával, Váci utca bájnájt















Valójában nem igazi bájnájt, amennyire nem igaz Váci utca. Úgy este hét felé fotóztam és nem a szuper Váci utcában, hanem csak a folytatásában a Nagycsarnok felé. Már viszketett az exponálós újjam egy kis zárnyitásra, meg szerettem volna a kis, ultrakompakt Sony WX1 képességeit fényszegény környezetben is megnézni. Ennek a gépnek a 2.4 a legnagyobb blendéje és 24 legnagyobb látószöge, hátsó világítású cmos szenzora van, tehát a fény nem küzdi át magát "elektronikán", vagyis csak kis mennyiség vész el belőle. Van neki a twilight módja, amikor hat képet készít a másodperc 3/4 része alatt 160 ISO-val és rakja össze eggyé. Van sötétben, kézremegés kiküszöbölést állása is, ez nem más, mint a felemeli az ISO-t durva 2000-3200 értékre és ilyenkor is többet exponál egy szempillantás alatt. Jó messzire kerültem az otthon hagyott 450D Canonom nagy érzékelőjétől, de a túrista lettem Budapesten egy túrista szintnél jóval nagyobb tudású tenyérnyi géppel. Hol olasznak, hol németnek néztek minket, de amikor felvettem a dekatlonban vett vékony, de meleg, fekete kesztyűmet, csak olaszul hívtak forralt bort inni. A kesztyű is teszt volt, a parányi gombokat gond nélkül tudtam nyomkodni.
A Váci utca kisebb szakasza szinte kihalt volt, lehet, hogy vacsoráztak a külföldiek. Otthon. Alig van néhény német, olasz, az oroszok pedig már a spanyol spájzokban lehetnek. Általában a kirakatokon át fényképeztem be a boltokba, kivéve ahol még nyitott volt az ajtó a hideg ellenére. Volt ahova be is mentünk, hogy körülnézzünk. A herendis bolt, egy galéria, egy patina üzlet meg pár kézimunkás cuccokat kínáló üzlet kivételével alig marad el a színvonal egy kis olasz tengerparti falu turistapénz vadász giccstömegétől. Meglepődve fedeztem fel, hogy már van Elvis Presley, Matrjoska baba evolúciós változat is. Újdonság volt számomra, hogy az orosz katonasapka és usanka mellett feltűnt egy űrhajós sisak is gégecsővel, mikrofonnal. Csak a Gagarin autogram hiányzott. A szűk egy óra alatt, mindössze egy konkrét üzletkötést láttam, egy magas, jólszituált túrista úr női sapkával távozott, le is fényképeztem. Ha szükséges az idegenforgalmi szakemberek rendelkezésére bocsátom a fotót. Nagy ötletnek tartom viszont a japán, ír, olasz dalos CD-k kínálát, elsősorban a honvágytól szenvedő japán, ír, olasz vendégeink lelkén segítenek. Aki ide jön elegáns női kosztümőt vásárolni az csak egy sztyuárdessz lehet, ezt a reménytelenséget fejezi ki az eladó lány póza is a modell lábai között.
Szóval jó ez kis gép, szeretem. Csak magammal kéne megbarátkoznom, olyan kritikus vagyok néha. Mérlegbillentés a Váci utca másik felén hamarosan.

hétfő, június 01, 2009

Keke Rosberg Budapesten (retrospektiv)

Régi fotóimat rendezgetve, némelyik felett, majdnem mindegyik felett, elmélázok. Nem fotótechnikai okokból, inkább történelmi gondolatokat hoznak. Ez a kép 1985 decemberében készült a Budapest Sportcsarnokban, az első komoly nemzetközi versenyautó kiállításon, amelyre meghívták Keke Rosberget. Jött vele a Marlboro is, noha Rosberg csapata a Williams, a Canonnal, a Denim férfiillattal, a Mobil1 olajjal volt szponzori szerződésben. A háttérből még csak annyit, hogy a Marlboro cigik füstje alatt futott sokáig a magyar nagydíj is, és Keke éppen azért jött, hogy a következő évi, első magyar futamnak reklámot csináljon. Jó pénzért ráült a cigarettadobozos cowboy lovára, Williams úr egyedi engedélyével. A képet nézve feltűnik a sok tányérsapka, rendőré és katonáé. De volt a civilek között, aki az egyenruháját otthon hagyta, vagy nem is volt neki, csak a fejében. A rendszerváltás előtt voltunk, a magyarok alig utaztak nyugatra, a nyugati sztárok alig jöttek Budapestre, kordon helyett, katona vagy rendőr élőlánc védte őket. Itt már leválasztottak Rosbergről állandó kísérőjét, Molnár Csilla szépségkirálynőt, elegánsan, lazán sétál a versenyautók közé. Ugyanúgy, ahogy végigcsinálta a két napot. Egy év múlva, 1986-ban, saját ünnepemnek is tekintettem, hogy megjöttek Budapestre is a Forma--1-es autók. Molnár Csilla abban az évben lett öngyilkos, új korszak kezdődött a celebsportban is. (memória exif: Nikon F3, 2.8/300 objektiv, Ilford HP4 film 36 DIN-re exponálva, push hívás, ezért a szemcsedömping vagy ahogy ma mondjuk: nojz. )

hétfő, április 06, 2009

Nyárgyár



Azt a hihetetlen gyorsítást, amit az erdő kapott a huszonfokos melegben, csak rakétával lehet követni. A bükkös aljnövényzete szőnyegszerű, nem is szabadna aljnak hívni, inkább glóriának, ami lassan emelkedik és végigkúszik a földről a fatörzseken át a János-hegy fölé. Ezek a virágok csak napokig díszlenek, kár, hogy nem vittem magammal a nagy gépet, gondoltam csinálok egy vázlatot az ultrakicsivel. Egy szálat viszont hazavittem a Canonnak és pixelesítettem a szépségét. Nem fáj a szívem miatta,, millió van a tisztásokon és legalább itt van a gépemben is, meg ti is látjátok.
Kép a tisztásról:
Model DMC-FX35
Date/time original 2009.04.06. 7:26:13
Shutter speed value 1/60 s
Aperture value f/5.6
ISO speed ratings ISO 100
Exposure bias value -0.33 eV
Metering mode Pattern
Flash Flash did not fire, compulsory flash mode
Focal length 17.6 mm
White balance Auto white balance

Makró a virágról:
Model Canon EOS 450D (nagyító lencsével)
Date/time original 2009.04.06. 7:04:27
Shutter speed value 1/250 s
Aperture value f/13
ISO speed ratings ISO 200
Exposure bias value -1.00 eV
Metering mode Spot
Flash Flash did not fire, compulsory flash mode
Focal length 49 mm
White balance Auto white balance

Utómunka: Adobe Lightroom 2.0

szerda, március 25, 2009

Bálna a Duna-parton





A IX. kerületben a Közraktárak előtt csorogtam a totáltömött rakpartra, amikor valami furcsaság akadt a szemem sarkába. Nem fogtam fel az aktuális agyrésszel teljesen, de mintha valami extra nagy farakás lett volna odahányva lécekből, gigantikus madárforma a Duna-parton. Izgatott a látvány, de még nem is sütött a Nap jól, meg dolgom is volt beljebb. Visszamentem. Megérte.
Az északi népeket nagyon kedvelem, számtalanszor jártam azokban az országokban és a sok emlék-esemény közül kettő gyakran eszembe jut. Autóztam egy legalább hatvan kilométer hosszú töltés tetején vezető kétsávos úton az északi sarkkör felett bőven, kis forgalom nagy unalom csendességében, a tetőtől-talpig hóba jégbe fagyott tájat élvezve. Szembe forgalom zéró, csak mögöttem jött két-három hazai autós. Nyolcvannal mentem, annyi volt a táblán bekarikázva. A svédek végig jöttek utánam, egymást sem előzgették, pedig szemből csak a hó hullott és a szöges gumikkal mehettünk volna 180-nal is. Ez így ment majdnem egy órán át, aztán szétváltak útjaink. Nem vagyok az ilyenhez hozzászokva. A másik emléknek már több köze van a pesti farakáshoz. Egyik kedvenc szállodám Göteborgban, a kikötőben van (a másik Bernie Ecclestoné a Paul Ricard tesztpálya mellet, de ez külön történet lesz), csupán azért mert egy valamikori hajójavító műhelyből épült. Azt szobát szerettem, ahol az épület vasszerkezetét láttatni engedte a fal, sőt, rá lehetett ülni vagy rápakolni cuccokat. Lent a recepció előtt a tévé távirányítója helyett egy vezetékes kapcsoló, amivel a régi daru horgát lehetett unaloműzésből járatni a térben. Ha igaz a pesti Közraktárakban sokszor jut majd eszembe az a göteborgi kikötői szoba, ugyanis az 1881-es épületeket nyárra átépítik szórakoztató és vásárközpont lesz, Duna-parti kapcsolattal.
Vajon mit hagynak majd meg a tervezők a régi épületből? CET-nek hívják majd, a Közép-Európai Idő angol betűszava nyomán. De nemcsak Közép Európa legkülönlegesebb épülete lesz, hanem a modern művészet, a jövő idő központja is. Ez a farakás nem más, mint Szőke Gábor bálnája, amellyel a művész előre jelzi a holland tervezőpáros, két régi épület között úszó, alu-üveg kombinációjából megépített óriási cetjét. Kas Oosterhuis és magyar felesége Lénárd Ilona a világ legjobb helyein építettek körbe tereket, hasonlóan légies megoldással. Az esti képet innen szedtem le : http://www.oosterhuis.nl/quickstart/index.php?id=482 , a többi a ma délután csináltam, szerencse, hogy visszamentem. Akit közelebbről is érdekel holnaptól négy napig raktárbúcsúztatót lát, különféle szabad és zárttéri kiállításokkal. A búcsút nem kell komolyan venni, csak lezárják a területet és megkezdődik az átépítés. Avatás augusztusban, remélem minél több eredeti tégla és vas marad.

hétfő, február 16, 2009

Gyere, menjünk 1936-ba



Ma így kezdődött a napom, időutazással. Egykori katonatársam a költő-író-gondolkodó Tokai András (aki a mindennapi betevő miatt könyveket fordít angolból, elképesztően kizsákmányoló tarifáért) felhívta a figyelmemet egy svéd filmarchívum 10 és fél percére. A dolgok ezoteriája úgy alakította a reggelt, hogy éppen ezt a régi filmet néztem én is a szokásos napindító gugli olvasmányvadászat jóvoltából. Miközben töltöm le a laptopomba birtoklási vágyból a fles videót, hátam mögé áll Borka és mondja ő is hallott a retro filmről mostanában. Kell ez az érzés nekünk. Nem tudom, hogy a fiataloknak kell-e, de nekünk maga a hájjal kenegetés finom, elmerengő, ellazuló állapota. Merem mondani, mert nem könnyes szemmel gyüjtöm be vagy elevenítem fel szüleink fiatalságának korát, a webtechnikában már a közeljövöt csinálom, digitális vagyok agyilag totálisan, tudok fiatalokkal beszélni egyenrangúan gedzsitekről, van is belőle (Borka tűrte, hogy vegyem) egy halom, de mégis jó elmerengeni a film miatt. Most azonnal hatásromboló is leszek, ugyanezeket a műmájer táncokat mutatták a jó vidéki népek nekem is, amikor a 70-es években, mint MTI fotós lementem képezni a fényt. Kint a müvház udvarán vagy szinpadán ment a tánc a nézőknek, csak úgy dölt a por, de bent a folyosón, öltözőkben még igazi képeket lehetett csinálni az emberekről műmájerozás előtt. De hozzon titeket vissza az 1936-os film világába Tokai Bandi ma reggeli levele és a másik is, ami szintén azalatt jött, amíg írtam a posztot. Svéd turisztikai film 1936-ból. Jól indult a napom.

Érdekes!
Egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmre bukkantak a svéd közszolgálati tévé archívumában. A *Bada i Buda*, azaz Fürdőzz Budán című, tíz és fél perces alkotás 1936-ban készült, és van benne minden: légifelvételek, Halászbástya, díszőrség, Lánchíd, néptánc (kötelékben végrehajtott borospalack-szlalom, már ezért érdemes megnézni!), Hősök tere, Nagy-Magyarország virágokból, Vajdahunyad vára a Városligetben és persze fő attrakcióként Budapest fürdői, melyeket a riporter a világ legszebb fürdőinek nevez Európa legszebb városában.A minősége nagyon jó, a képek hihetetlen frissességükkel azt a benyomást keltik, mintha ott, vagy inkább AKKOR itt lennénk! Valóságos időutazás! Régi Böske-híd, régi autók, régi fürdőruhák, régi hullámfürdő(!), régi falombok régi szélben, stb. OH!
Megjegyzendő még, hogy tök üresek a dombok! Ahhoz képest ma már hogy teleépült.
Érdemes látni, továbbküldeni!


És ez jött írás közben:

Most írja a kerületi újság, hogy a kisfilemn még jól látható mátyásföldi hangárt most bontják, valami német bevásárlóközpont épül a helyére az Újszász utca akárhányban. Magát a repteret a NABI ( North-American Bus Industries vagy ilyesmi, aprócska Ikarus-utód) meg pár kisebb cég használja.