vasárnap, november 08, 2009

Olasz úr magyar női sapkával, Váci utca bájnájt















Valójában nem igazi bájnájt, amennyire nem igaz Váci utca. Úgy este hét felé fotóztam és nem a szuper Váci utcában, hanem csak a folytatásában a Nagycsarnok felé. Már viszketett az exponálós újjam egy kis zárnyitásra, meg szerettem volna a kis, ultrakompakt Sony WX1 képességeit fényszegény környezetben is megnézni. Ennek a gépnek a 2.4 a legnagyobb blendéje és 24 legnagyobb látószöge, hátsó világítású cmos szenzora van, tehát a fény nem küzdi át magát "elektronikán", vagyis csak kis mennyiség vész el belőle. Van neki a twilight módja, amikor hat képet készít a másodperc 3/4 része alatt 160 ISO-val és rakja össze eggyé. Van sötétben, kézremegés kiküszöbölést állása is, ez nem más, mint a felemeli az ISO-t durva 2000-3200 értékre és ilyenkor is többet exponál egy szempillantás alatt. Jó messzire kerültem az otthon hagyott 450D Canonom nagy érzékelőjétől, de a túrista lettem Budapesten egy túrista szintnél jóval nagyobb tudású tenyérnyi géppel. Hol olasznak, hol németnek néztek minket, de amikor felvettem a dekatlonban vett vékony, de meleg, fekete kesztyűmet, csak olaszul hívtak forralt bort inni. A kesztyű is teszt volt, a parányi gombokat gond nélkül tudtam nyomkodni.
A Váci utca kisebb szakasza szinte kihalt volt, lehet, hogy vacsoráztak a külföldiek. Otthon. Alig van néhény német, olasz, az oroszok pedig már a spanyol spájzokban lehetnek. Általában a kirakatokon át fényképeztem be a boltokba, kivéve ahol még nyitott volt az ajtó a hideg ellenére. Volt ahova be is mentünk, hogy körülnézzünk. A herendis bolt, egy galéria, egy patina üzlet meg pár kézimunkás cuccokat kínáló üzlet kivételével alig marad el a színvonal egy kis olasz tengerparti falu turistapénz vadász giccstömegétől. Meglepődve fedeztem fel, hogy már van Elvis Presley, Matrjoska baba evolúciós változat is. Újdonság volt számomra, hogy az orosz katonasapka és usanka mellett feltűnt egy űrhajós sisak is gégecsővel, mikrofonnal. Csak a Gagarin autogram hiányzott. A szűk egy óra alatt, mindössze egy konkrét üzletkötést láttam, egy magas, jólszituált túrista úr női sapkával távozott, le is fényképeztem. Ha szükséges az idegenforgalmi szakemberek rendelkezésére bocsátom a fotót. Nagy ötletnek tartom viszont a japán, ír, olasz dalos CD-k kínálát, elsősorban a honvágytól szenvedő japán, ír, olasz vendégeink lelkén segítenek. Aki ide jön elegáns női kosztümőt vásárolni az csak egy sztyuárdessz lehet, ezt a reménytelenséget fejezi ki az eladó lány póza is a modell lábai között.
Szóval jó ez kis gép, szeretem. Csak magammal kéne megbarátkoznom, olyan kritikus vagyok néha. Mérlegbillentés a Váci utca másik felén hamarosan.

Nincsenek megjegyzések: