Néptelen helyen, "emberek" között

Járom az erdőt, a XII. kerületben a János hegyen, meg ahol érem. Velem van Rézi, a menhelyről menekített magyar agár, aki minden elágazás előtt megáll, várja a döntésemet, hogy merre menjünk. De az őzek, vaddisznók, sőt az avarban kotró rigók láttán nem néz hátra, nyílsebesen elrohan, csak akkor néz vissza, amikor odaér a szintén villámgyors őz mellé: "most mit csináljak"? "Gyere vissza, bolond". Amióta hurokcsapdát találtam, csak oda engedem el, ahol látom is. A falu szélétől párszáz méterre rabsicok gyilkolnak és ha nem vagy ott, a kutyád is odavész. Ma másfajta "ember" nyomával is találkoztam, egy forgalmas sétaút mellett, centire mellette, valaki félig elfűrészelt egy fatörzset. Nem terebélyes nagyon a fa, nincs is jó állapotban, de magas, éppen mozdítható pár embernek. Nem zavarták meg, direkt addig vágta, amíg éppen esély van, hogy egy nem túl erős szél is befejezi a munkáját és az útra dönti a fát. És akkor nem kell bentről kihúzni, pont ott van a csapáson, csak el kell vonszolni szinte a kályháig. Azért hívja szelet cinkosául, mert a fűrészsikítás utáni közvetlen tompa puffanásra messzire hallatszik és az erdészetnél tudják, hogy merre dolgoznak a favágóik. A fatolvaj nem szeret lehajolni, éppen kényelmes derékmagasságban dolgozik, a  fa csonka teste ottmarad, ez jelzi a tolvaj embert. Próbálom mentegetni, arra gondolok nincs pénze tüzelőre, de az erdészet még meg is köszöni, ha takarít a "hivatalos" favágás, erdőrendezés után, márpedig akkor nemcsak karvastagságú, erős ágak maradnak szabad prédának. Most ez a félig bevágott törzs mindenkire veszélyes, aki arra jár.
Ezeket is kell figyelni, meg a vadorzók sunyiságát is. Pedig milyen gyönyörű az erdő és nemsokára a madaraknak is vissza lehet fütyörészni.

Ég az erdő

Így kezdődik az őszi fényjáték

Ágbalett a fák között

Még a gondozatlan erdő is megszépül

Perzsel a láng

Vetkőző fa

Ma reggel újra felmentem a János hegyre, pontosabban a gyermekvasút Virágvölgy állomása felé vezető ösvényektől távol, egy völgyben kötöttem ki. Itt a napfelkeltét a hegyen átbukó fény, úgy 10 óra tájban jelzi, a város már régen túl van  a napozás első dózisán. A fény fokozatosan mászott rá a fákra, csak álltam egyhelyben, forogtam és fényképeztem. Ahogyan korábban is írtam, nem vagyok magabiztos természetfotós, nem tudom például, hogy mi számít giccsesnek és mi nem. A világítás a bágyadt fényezéstől a tüzes lángolásig terjedt kelvinben, ahogyan a Nap jött, sárga és vörös lánggal égett az erdő. Legalább 15 évig riporter voltam a hírügynökségnél, elmentem egy koncertre, exponáltam és tudtam, hogy megvan a kép (vagy nincs), ugyanez volt a helyzet focinál, Forma autóknál, balesetnél, bányában, bárhol. Pedig nem volt a LCD kijelző a Nikon vagy Hasselblad hátán. Az erdőfotózás óta fél nap telt el és nem tudom, hogy lehet-e ilyen vad színeket haza hozni?

Vihar elöl menekülő csiga: ami a csövön kifér...

Kép alkoholos befolyásoltság alatt...

Ez nem beállított fotó, minden valódi, a fogyasztás is az, egy teljes üveg, pincehideg száraz fehér bor. Már nem tudom milyen, de válogattam, azt tudom.
Kánikulai este volt és szúnyogmentes, nem olyan, mint ma és nem volt nálunk vendég, csak a nyáron is ritka dögmeleg. Itt a faluban este nyolckor, szinte menetrendszerűen lecsúszik a János hegyről a hűvös áramlat, órát lehet igazítani hozzá, mint a fél ötös madárdal hangverseny kezdetnek. Érdekes, ezen még nem is gondolkodtam, a kakasok viszont délután négykor kukorékolnak a szomszédban, lehet, hogy a Norfolk vagy a Cook szigetekről valók, attól függően, hogy plusz vagy mínusz van náluk.
Szóval nem jött az erdei sóhajtás sem és már hetek óta tűzgyújtási tilalom volt, de nem alkoholfogyasztási. Sosem voltam dúrván részeg, filmszakadás volt már, de a rendező nem gonoszt osztott rám, egy másnap reggeli fejfájás elleni tablettával semlegesíthatő az utóhatás, csak a szonda árulkodott volna. Ha autópróbára mentem, vagy zárt pályás vigéckedés jött, kihagytam a szeszt, de a sportlövészetet is, ahol öttusa léptékkel 187 körig jutottam, pont addig, ameddig a célzóvizet mellőző öttusázók szoktak. Ezt nem poénnak szántam, tudósítottam lőtérről.
Akkor egy Minolta Dimage X20-om is volt, többek között azért szerettem, mert elfért a tenyeremben és az optika rejtve maradt zoom közben is. Az ISO-t 100-on hagytam, a programautomata, ahogy utólag az exifből láttam másfél másodpercet exponált. Ezt próbaként meg is becsűltem, ugyanis minél hosszabb, annnál hosszabbak a fénybehúzódások. A behúzást kell is gyakorolni, senki sem születik borissza fotósnak. Egy olcsó gépnél a manualitás csak expo korrekcióra és/vagy érzékenység állításra korlátozódik. A vaku kiexponálta a nyitott és berántott zár előtt a "kocsma" kellékkeket, ha sok a fény, bele lehet takarni a vakuba egy bármival. Akik sokat fotóznak és belemélyednek a technikába, ismerik ezt a szimpla módszert, de akik még nem, kipróbálhatják.
Nem muszáj inni, hogy az alkoholmámor hatását lefényképezzük. Viszont ivással egybekötve, ilyen melegben, a kettőt, szódával együtt ajánlom. Egy hideg fröccs meghozza az ember kretívitását, több pedig art plugin szorzófaktorként vehető.