Nagyon nehéz az előítéletből származó szimbólumokat újraírni, elfelejteni. Még ott tartok, hogy megfotózni sem egyszerű, nemhogy alternatívákat találni rájuk. Ezért kutatom például Párizsban, a diáknegyedben, a régi lázadások nyomait, képpel emlékeztető gondolat frissítéséeket. Nagyon nagy pillanat volt, amikor egy kiégett motorkerékpárt találtam. Nyilván semmi köze az igazi tüzekhez, barikádokhoz, viszont valószínűleg felrobbant a motor, a váltó a helyén, a blokk és a tartály ki tudja hova szállt. 1968 szimbóluma ma.
A környezetünk zöldszemüveges vizsgálatakor a virágos park a villanyautó karosszériájában és lámpáin folytatódik, folytatódna, az egybeolvadás tökéletes, tökéletes lenne, a szimbólum, tudom, nagyon egyszerű, nem komplikáltam, ez a sablon telik tőlem.
De, hogy ne legyek ilyen ártatlan, ma született bárány, ott van szenvedélyem a sebesség is, Corvettekkel szimbolizálva. Hogy javítsak a helyzetemen, ami többórás száguldást jelentett Le Castellet, egykori Forma--1-es pályáján (ma Bernie Ecclestone tulajdona), a forró autókat a közeli Marseille-t övező hegyekkel a háttérben állítottam le. Az eszeveszett rohanást a gépeinknek a természethez való összemérésével, a lágy hullámok feloldó szimbólumával, a Saint Victoire vonalaihoz való hasonlíthatóság reményével hoztam össze.Pedig még nem voltam beszámítható állapotban, a bukósisakot nemrég vettem le és az adrenalin dózis, nyugtalan órákat követelt. Lehet, hogy nem kellett volna fegyelmezni magam és valami őrült utómunkával, a csúszkák utaztatásával absztrakt fotóval kellett volna megemlékezni a 280-ról való mindigugyanott fékezésről a Mistral egyenes végén. Tényleg milyen jó elnevezés ez a különleges, dél franciaországi meteorológiai jelenségről, amely tengeröblöket beterítő szél neve és a sebesség szimbóluma.
