Öngól vagy természetes?

Az ősz próbára teszi az ember jó ízlését, ha le akarja képezni egyáltalán. Szép napban jó sétálgatni, sárga ernyőből hulló levelek között, ha jó a hallásod és a járásod söprés zaja nem nyomja el, hallhatod, ahogyan jön be az ősz az erdőbe vagy megy át rajta, nem tudni igazán. Megfoghatatlan, de tény, hogy benne vagy nagyon. Hallani lehet a levelek hullását, finom ütközését az ágaknak,  más leveleknek.  Ha fényképezel nehéz megállni, hogy ne kerüld ki a napfényt fogó leveleket, sőt, vedd szembe a napot és lehet is látni ahogy a sárga ernyő megfogja magának a fényt. Lehet, hogy napfény nélkül szerencsésebb lenne ezt a kolorinváziót fényképezni, akkor is hatásos és főleg fékezett, már ami az ízlésficamra gyakorolt hatását illeti.

Bevallom még nem tartok itt, jól befényeztem a lombkoronát, körülötte meg visszavettem a fényből. Volt egy sorozatom "Hol lehet a giccsadót befizetni?" címmel, ez a fotó is esélyes?
Ezt az Enigma zenét ideraktam, találónak érzem az őszhöz is. Átkattintásra elmegy.


Create a playlist at MixPod.com a>

Makovecz építész bácsi mesél Ráday Mihály operatőr bácsi unokáinak

Szerintem sem fogjátok látni

Itt a vége, fuss el véle...

(Orton utánzat Photoshoppal. Egy éles és egy tök életlen, túlexponált réteg egyesítve, felmelegítve, majd áttéve acdsee-be a színegyensúlyok durva átállítása és kijelölés utáni effektezés)