Nem a feltalálók kudarca

Kitömött vaddisznó és bábu inferno

Még 2009-ben volt a TV2-ben egy késő esti sorozat 100 csoda  címmel, hazai feltalálók munkáit mutatta be és van egy egyszerű, de pazar tartalmú weboldaluk is. Egyrészt lehidal az ember, ha az ötletességgel ilyen szinten találkozik, másrészt körbenéz  és megpróbálja beindítani agysejtjeit. Oly egyszerű ötletek futottak karriert és persze várnak még sikerre, hogy érezzük: ez megy nekünk is. De, ha nem, akkor megy a tizenéves gyerekeinknek, unokáinknak, akiknek az agya még szabadon szárnnyal. Ők nem nézték az éjjeli adást, viszont olvashatják a honlapot, ahol a cuccok mellet találkozhatnak a Vitrays Szász Marci blogba foglalt észjárásával is. Jó lenne egy hely, ahol megfogják a tárgyakat, megszagolják, játszanak vele, kipróbálják és képzelődni tudnak a fantáziaturbós atmoszférában.
Erre elviszik a 100 csodát egy bevásárlóközpont raktárnak se jó részébe. Nem is a területtel van bajom, kulturált padlózat, világítás, ablakok, kiállítóterem is lehetne, de alkalmatlan, mert az emberek, többnyire eufórikus állapotban száguldanak vásárolni az emberi találékonyság  tárgyi bizonyítékai mellett. Ugyanis éppen karácsony előtt érkezett a 100 csoda a bevásárlóközpontba, ahol egyáltalán nem volt érdek, hogy a vacak kínai tömegjátékok helyett a magyar képességfejlesztőket vagy a hordozható és percek alatt összeállítható vadászlest (fotósoknak és videósoknak is aranyat ér) reklámozzák. Teljes negligálás kísérte azt a kitűnő tárlatot, húztak a vásárlók a hűtőbe ki- behurcolt, állandóan újrahűtött, otthon összeeső zöldségért.
Kellene egy állandó hely a 100 csodának és mint a Millenáris Csodák Palotájában, ott is lehetne fizika órát tartani első osztálytól egészen végzős egyetemistáknak.
Direkt olyan fotóval illusztrálom a posztot, ami zárás után készült. Az ideiglenes raktárba néztem be az ablakon át.

Blankával az autómosóban

Blankával az autómosóban from Gábor Csikós on Vimeo.

"Nem ijedek meg"-mondta Blanka többször is, amikor szóba került az autómosás, mint program. Kaland volt a részéről, sőt, amikor a felnőtt autós először megy a zuhatagba, a forgó kefék közé, még szoronghat is, ha van erre hajlama. A külvilágtól, a valamihez viszonyíthatóságtól elzártan történnek érdekességek is, azon kívűl, hogy az autó tiszta lesz nagyjából, vagy időnként a vacak seprük belenyalnak a fényezésbe és ilyesmi. De repülni is lehet, amikor az autó megemelkedik, meg kell kapaszkodni a kormányban. A lefelé guruló hab- és vízcseppeket állni látjuk és finom lebegés kezdődik, kellene egy gombnyomás, amivel ezt ki lehetne percekig tartani. Olyasmi, mint amikor két álló vonat közül az egyik elindul és nem abban ülünk. Elindultunk, pedig még jó lenne leszaladni újságot venni. Lehet menni, érzékeink vannak becsapva. Élmény ez valahányszor a mosóban vagyok, ha már űrhajós nem lehetek. Blanka a zajtól tart elsősorban és látszik is, hogy kiveszi szájából a cumit (ma már csak játékból használja), amikor körülnéz, hogy azonnal mondhasson valamit. Mondott is, szavait elnyomta a motorok és a kefék hangja, a feliratok segítenek.

Hogy kerültünk oda? Én a kampónás Tropikáriumba vittem volna, ahol már jártunk. Halak, krokodil, pók, pálma, csobogás és egyebek, de leginkább páradús légtér, ami egy megfázásból gyógyulónak jó terápia. Borka szerint korai, mentünk a kórába vásárolni Anya kérésére, de utánunk szólt, hogy a vásárlótérbe ne vigyük a lányát. Oké, örömmel mentem a mosóba.