Nem a feltalálók kudarca

Kitömött vaddisznó és bábu inferno

Még 2009-ben volt a TV2-ben egy késő esti sorozat 100 csoda  címmel, hazai feltalálók munkáit mutatta be és van egy egyszerű, de pazar tartalmú weboldaluk is. Egyrészt lehidal az ember, ha az ötletességgel ilyen szinten találkozik, másrészt körbenéz  és megpróbálja beindítani agysejtjeit. Oly egyszerű ötletek futottak karriert és persze várnak még sikerre, hogy érezzük: ez megy nekünk is. De, ha nem, akkor megy a tizenéves gyerekeinknek, unokáinknak, akiknek az agya még szabadon szárnnyal. Ők nem nézték az éjjeli adást, viszont olvashatják a honlapot, ahol a cuccok mellet találkozhatnak a Vitrays Szász Marci blogba foglalt észjárásával is. Jó lenne egy hely, ahol megfogják a tárgyakat, megszagolják, játszanak vele, kipróbálják és képzelődni tudnak a fantáziaturbós atmoszférában.
Erre elviszik a 100 csodát egy bevásárlóközpont raktárnak se jó részébe. Nem is a területtel van bajom, kulturált padlózat, világítás, ablakok, kiállítóterem is lehetne, de alkalmatlan, mert az emberek, többnyire eufórikus állapotban száguldanak vásárolni az emberi találékonyság  tárgyi bizonyítékai mellett. Ugyanis éppen karácsony előtt érkezett a 100 csoda a bevásárlóközpontba, ahol egyáltalán nem volt érdek, hogy a vacak kínai tömegjátékok helyett a magyar képességfejlesztőket vagy a hordozható és percek alatt összeállítható vadászlest (fotósoknak és videósoknak is aranyat ér) reklámozzák. Teljes negligálás kísérte azt a kitűnő tárlatot, húztak a vásárlók a hűtőbe ki- behurcolt, állandóan újrahűtött, otthon összeeső zöldségért.
Kellene egy állandó hely a 100 csodának és mint a Millenáris Csodák Palotájában, ott is lehetne fizika órát tartani első osztálytól egészen végzős egyetemistáknak.
Direkt olyan fotóval illusztrálom a posztot, ami zárás után készült. Az ideiglenes raktárba néztem be az ablakon át.