 |
| Méterekre a Dunától |
 |
| Jöhetnek a dínomék-dánomék a csárdába |
 |
| A fotós elüti az idejét az ifjú pár érkeztéig |
 |
| Vadkacsa helyett hattyú, a horgászstég helyett nemistudommi |
 |
| Olajszag bevonatot kap a parti art. A biciklis srác kis figyelem elvonástól szenved |
Szombaton leszaladtunk Ráckevére, a híres piacra, amely szerdán és szombaton szedi áldozatait. Valójában nem igaz, elszójátékoztam a magyar valót: gyönyörű környezetben, olcsó kína találkozik a svábok, rácok, magyarok és ki tudja még milyen náció népes csapatával. Van igény az 500 forintos pólókra. De magyar gyümölcs is van rengeteg, szebb és olcsóbb, mint bárhol. Hazafelé Szigetszentmárton, a Márton csárdában ebéd, itt a parton töltötte Borka a nyarat, családi rohamosztagos, tiltott vízben úszkálós srácokkal. Én a túlméretes kalória adagot így szereztem be, hiányzott is meg nem is. Ebéd közbem egyszer csak énekhang jött, nem műmédia, igazi, élő vegyeskar szólt. Abszurd, abszurd még rágondolni is. Bementem hozzájuk és ezt láttam. A Balassi Bálint iskola énekkara köszönte meg az ebédet Bartal Lajos karnagy karlengetését, gesztikulációit, testbeszédét követve. Utánuk néztem, az oszág egyik legjobb vegyeskara énekelt nekünk, minden évben itt vannak. Közben esküvőre készülődtek a csárdában, a fotósuk unalmában aranyhalakat fotózott a feldíszített hidacskáról. Elegancia bent és szabadstrandi halsűtöde dizájn kint. Nincs mindenkinek esküvő. Lefényképeztem még a grafitit. Itthon voltunk, de jöttünk haza.
