Áll egy Volkswagen Bogár az erdőben egy olyan út mellett, ami sétány is, meg a kevés erdei ottlakó hivatalos közlekedési útvonala is. Errefelé a második háború előtt már nagyon szép villák, nyaralók álltak, a Bogár illik hozzájuk. Vagy illett. Ugyanis a nyaralókból kihaltak az eredeti tulajok régen, a generációk váltása nem tett jót a vakolatnak, a szép stukkóknak, ablakoknak, de ez a Bogár tip-top, legalább negyven évesen is. Elmennek mellette a kirándulók és megnézik, mintha az erdőhöz tartozna, akár egy érdekes fa, egy szép, vöröset villantó sombokor, vagy a fák között megnyíló táj. Még azokat is megfog ez a szép régi autó, akiket a nosztalgia lassít le. A tehetőseknek volt, de a legtöbben csak vágytunk rá. Én is ilyet szerettem volna, de az egyetemi ösztöndíjból meg az óvodai fotózási mellékesekből egy másik léghűtéses modellre tellett csak. Azt a Bogár-gyártó ország határának másik oldalán csinálták. Használt volt és azonnal megkapta az optikai tuningot, a műanyagkaroszériára többszáz szines, kerek matricát ragasztottunk fel Borkával. Egy Bogárral nem mertük volna ezt megcsinálni, az úgy volt szép, ahogy a képen is látszik.