Bocsánatkérés zselétől

zsele írta...

azt értem, hogy lesújtó a véleményed a blogomról, de arra azért felhívnám a figyelmed, hogy a blog címe a következő: "true the lens", és a poszt (ezek szerint az egyetlen, amit megnéztél, és ami alapán véleményt alkottál) címe pedig: "jóvilágvan"

csak a pontosság kedvéért.

1:14 DE

Ezt a megjegyzést zselé írta a tegnapi éjszakai zivataros és goldenblogvillámos órák után. Visszafogott és intelligens, pedig nem érdemlem meg, hogy őszinte legyek. Valóban csak azt az egy posztját és a hozzáfűzött zenéket hallgattam, láttam és nem néztem vissza. Pedig ott lehetett volna analizálni zselé antennájának és erősítőjének működését. A cianotípiás és lyukkamerás, régiszínesfilmes kísérletezés a mai dslr technikával egyrészt a habzsolást jelenti ebben a művészetben , a teljes átfogási szándékot az eszközökben, másrészt a témák összeházasítását velük. Ezt nagyra értékelem, mint korábban írtam, még Hasselblad és Nikon szettek birtokában is volt Szmenám a "rajzolat", torzítás és szemcsenövelés miatt, de laborban is próbáltam a ff képeket, a fixálás és kimosás váltogatásával "színezni". Szóval közel áll zselé világa hozzám és nagyon bánt, hogy felületes voltam a blogjával. Bocsánatot kérek tőle és "pajtásaitól", akikkel együtt szokott fotózni. Három fotójával próbálom megmutatni zselét nektek. Ez önkéntes válogatás és lehet, hogy nem fejezi ki kellőképpen zselé elképzeléseit, nézzétek meg magatok egy kísérletező és régi gépekkel is fotózó srác munkáit.

1. A képen Borisz látható, és közös pályaművünk a Radnóti pályázatra

2. A cianotípiák húsvétkor készültek, stílszerűen Duna vízben hívva.

3. Szép ruhákat volt szerencsém fotózni egy szép modellen

Goldenblog, fotóblog

Kiugrottam a bőrömből, úgy várom a végeredményt.

Nagy nap ez a mai

Nagy nap ez a mai, de inkább a tegnapi a nagyobb. Akkor tudtam meg, amiről most írok. A twitterezők rangsorában három kategóriában (ennyiben lehetett) neveztem és a fotóblog mezőnyben a 12., a web2-esében 5. és a bloggerekében a 45. lettem, ezen még javítunk egy kicsit. Az egészet a nagy twitter versenyben fellendűlt közösség két tagja találta ki (a jattot küldöm) és nem szolgál semmi mást, mint a nagy pörgés folytatását, gyorsítását. Amikor elkezdtem követni őket még nem tudtam, hogy mennyire örvényes a víz, húzott lefelé, nem volt időm semmire, az alvás is zárójeles lett. Most már lábalok ki a vízből és maradok strandolni, élvezem ezt a szigetet, egyre több barátom és ismerősöm lett, akik miatt érdemes a blogot és a fotózást videózást jól csinálni és akiktől "az agyam kevés hozzá" mennyiséget tanultam, meg én is csicseregtem gyakran, arról, ami nem beleütöm az orrom témának számít. Ez volt az eredeti tervem, de a twitter és a rákapcsolt facebook nélkül egyhelyben topognék. Most megyek napozni, mindenkinek kösz.