A IX. kerületben a Közraktárak előtt csorogtam a totáltömött rakpartra, amikor valami furcsaság akadt a szemem sarkába. Nem fogtam fel az aktuális agyrésszel teljesen, de mintha valami extra nagy farakás lett volna odahányva lécekből, gigantikus madárforma a Duna-parton. Izgatott a látvány, de még nem is sütött a Nap jól, meg dolgom is volt beljebb. Visszamentem. Megérte.
Az északi népeket nagyon kedvelem, számtalanszor jártam azokban az országokban és a sok emlék-esemény közül kettő gyakran eszembe jut. Autóztam egy legalább hatvan kilométer hosszú töltés tetején vezető kétsávos úton az északi sarkkör felett bőven, kis forgalom nagy unalom csendességében, a tetőtől-talpig hóba jégbe fagyott tájat élvezve. Szembe forgalom zéró, csak mögöttem jött két-három hazai autós. Nyolcvannal mentem, annyi volt a táblán bekarikázva. A svédek végig jöttek utánam, egymást sem előzgették, pedig szemből csak a hó hullott és a szöges gumikkal mehettünk volna 180-nal is. Ez így ment majdnem egy órán át, aztán szétváltak útjaink. Nem vagyok az ilyenhez hozzászokva. A másik emléknek már több köze van a pesti farakáshoz. Egyik kedvenc szállodám Göteborgban, a kikötőben van (a másik Bernie Ecclestoné a Paul Ricard tesztpálya mellet, de ez külön történet lesz), csupán azért mert egy valamikori hajójavító műhelyből épült. Azt szobát szerettem, ahol az épület vasszerkezetét láttatni engedte a fal, sőt, rá lehetett ülni vagy rápakolni cuccokat. Lent a recepció előtt a tévé távirányítója helyett egy vezetékes kapcsoló, amivel a régi daru horgát lehetett unaloműzésből járatni a térben. Ha igaz a pesti Közraktárakban sokszor jut majd eszembe az a göteborgi kikötői szoba, ugyanis az 1881-es épületeket nyárra átépítik szórakoztató és vásárközpont lesz, Duna-parti kapcsolattal.
Vajon mit hagynak majd meg a tervezők a régi épületből? CET-nek hívják majd, a Közép-Európai Idő angol betűszava nyomán. De nemcsak Közép Európa legkülönlegesebb épülete lesz, hanem a modern művészet, a jövő idő központja is. Ez a farakás nem más, mint Szőke Gábor bálnája, amellyel a művész előre jelzi a holland tervezőpáros, két régi épület között úszó, alu-üveg kombinációjából megépített óriási cetjét. Kas Oosterhuis és magyar felesége Lénárd Ilona a világ legjobb helyein építettek körbe tereket, hasonlóan légies megoldással. Az esti képet innen szedtem le : http://www.oosterhuis.nl/quickstart/index.php?id=482 , a többi a ma délután csináltam, szerencse, hogy visszamentem. Akit közelebbről is érdekel holnaptól négy napig raktárbúcsúztatót lát, különféle szabad és zárttéri kiállításokkal. A búcsút nem kell komolyan venni, csak lezárják a területet és megkezdődik az átépítés. Avatás augusztusban, remélem minél több eredeti tégla és vas marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése