Az eset szomorú helyen történt, egy temetőben. Fontos állami cégek vezetőjét, Borka valamikori munkatársát, jóindulatú főnökét temették, csak sofőr voltam, sétálgattam a környéken és bent is. Be lehetett hajtani a temetőbe, 240 pénzért, sok autó parkolt a sírok között. Céges kocsik is voltak, sofőrrel, de nem Audik, VW Passatok, hanem -és ez meglepett- Opelek, Fordok. Vagy utolérte a takarékosság a cégeket, de az is lehet, hogy a harmadik szintű vezetőknek ez jár. A takarékosságnak viszont ellent mond, hogy vitették magukat. Több BIT -es, egykori belügyminisztériumi rendszám is volt. Egyszer ilyen autó, elég nehezen elhárítható manővert dobott előttem a városban, ki is szóltam neki, hogy biztos azért ilyen hülye, mert zsaru. Kikérte magának, "határőr vagyok" - kiabált vissza.
Még nem kezdődött a búcsúztatás, amikor ezen a helyen szokatlan tempóval jött egy autó, vezetője meglátva a leeresztett sorompót dudált egy helyhez szokatlant, nem gombra pöccintőset, hosszút. A ravatalozó előtt suttogók odanéztek és megdöbbenve látták és hallották az eseményeket. Az érkezésen látszott, hogy az illető hozzászokott a dudaszóra nyíló sorompókhoz, nem lehetett akárki. A megszokásra utalt, hogy alig lassított, elhúzott a kezelő-pénzbeszedő fülke előtt és felöklelte az alu rudat. Kiszállt, megvizsgálta a kocsiját, betette az utastérbe a letört ablaktörlő lapátot. Kijött a kezelő is, visszatette a kissé elhajlott rudat és megpróbálta visszanyomkodni az autó fényezést védő gumi csíkot. Később hallottam, hogy beszélgetett a helyi alkalmazottakkal és vívódott, hogy felírja-e a sietős autós rendszámát, ugyanis úgy gondolta elintézni, hogy kitöltet egy kárbejelentőt a vezetőjével. De aztán letett róla, mondta a sírásóknak, hogy biztos úriember az illető. Én nem bíztam volna ebben annyira, ez nem úri vagy elvtársi tempó, ez az ember a világot alattvalóinak tekintő, gyenge jellemmel megáldott és mindenféle jóízléstől mentesített figura. Van jövője? Mi a véleményetek?
Az illusztráció utána készült abban a temetőben.
1 megjegyzés:
Nem tudom, hogy mindenütt, de ebben az országban mindenképpen felelősség és következmények nélkül cselekszenek az emberek.
Egyik tipikus „bizonyítéka” ennek, hogy hazánkban az egyik legmagasabb a gyalogosgázolások száma. „Puhább, gyengébb, fojtsuk meeeeg!” – valahogy így hangzik ezeknek az embereknek a nem is feltétlenül tudatos ars poeticája.
Tanultuk gimnáziumban a földrajzi determinizmus fogalmát. Nagyjából az a lényege, hogy lakóhelyünk meghatározza életmódunkat: (leegyszerűsítve) az északi népeknek sokat kell „harcolni” a mindennapi megélhetésért, ezért szorgalmasak, a trópusokon meg „lusták”, mert a szájukba repül a gyümölcs... Bár ezt nem tanultuk – és bocsánat, hogy messziről indítottam –, de Magyarországra valamilyen oknál fogva a mindenki „barommá lesz” a jellemző. Vagy az alapattitűd olyan, hogy magunkkal rántjuk ez ide érkező külföldieket is, vagy a levegőben van valami? Mindegy, arra akartam kilyukadni, hogy az itt, például multiknál dolgozó idegenlégiósok többsége is oly’ szépen gyalogol át az embereken, hogy az otthon még gondolati szinten sem jöhet szóba náluk. Lehet, hogy ez a vad kapitalizmus hozta ki belőlünk az állatot?
Mert – ezt meg az egyetemen tanultam szociológiából (nem dicsekszem) –, hogy a woodstock-i generációban csalódott, következő yuppie-generáció ilyen taposós. Mi meg ezt kaptuk készen a legvidámabb barakk után rögvest. (Azért egy szóvicc eszembe jutott: talán a legvidámabb Barack meghozhatja a fellendülést... Szar volt. Ráadásul nem is passzol.)
Valahogy meg kell érte(t)ni, hogy a következmények nélküliség – legfeljebb is csak –látszólagos. Én hiszek ebben.
FL
Megjegyzés küldése