Hobbiból profi

Érdekes a korombeli ember kapcsolata a vele egykorú barátainak gyerekeivel. Az első generációs, negyven évnyi barátság már örök, a ritka találkozások nem változtatnak semmit, minden lényeges és összekötő barátságpillért ismerünk jól. A napi események ezen nem változtatnak, különösen, ha egyforma a véleményünk róla. De mit kezdjen az ember a barát gyerekével, aki már szintén beleszaladt a felnött korba?

Borka révén ismertem meg a baráti házaspárt, akik akkor még együttjáró kategóriában voltak. Két fiúk van, egyikükkel tegnap találkoztunk, amikor felugrott szüleihez. Hogy vagy? Mit csinálsz? Hol csinálod a mit? A közös beszélgetés fonala valahogy a hobbira terelődött és kiderült, hogy a fiú egyik időtöltése külünféle bingák készítése, felújítása. Nocsak. Apám kerékpárműszerész volt, versenyzett országúton, válogatottságig, olimpiai kerettagságig vitte. Akoriban a kerékpárhoz értés komoly valuta volt, a háborúban lement Zalacsányba (terészetesen kerékpárral) a rokonokhoz, vitt alkatrészt, ott bedolgozta az anyagot és hozott krumplit. A túlélésért hajtott. Ezt azért hozom a történetbe, hogy érzékeltessem, tudom értékelni aki összerak egy agyat, beállít egy váltót vagy féket.

Most itt van ez a srác, jogot végzett, jó állása van, komoly felelősség a vállán, rutinból csinálja és ha jól vettem le, nem stresszeli. Erre fel olyan egyedi bringákat készít, amihez hasonlókat profi gyárak melletti kísérleti műhelyek emberei is megnéznének az utcán. Csak hobbi, a család, haverok használják, nem csilingel a kasszagép. Borkával felelevenítettük az éppen kezdeti kisiskolás vagy azelőtti éveit. Már volt a hobbija akkor is, pedig a napi fő tevékenysége a fejlődés és a világnak való megfelelés vagy eltérés szakmája volt. Felnőtt horgászokat meghazudtoló módon ismerte a felszereléseket, a szerelések szerelését és a beszerzési forrásokat. Az első önálló, szülőmentes útjai a témába vágó szaküzletekbe vitték, azok között is hamar kiismerte, hogy hol lehet tanulni. Ja, azt még tudni kell, hogy az öccsével a nyarakat a főváros közeli Duna szakasz partján töltötték, ami önmagában is külön frász egy szülőnek. Nem lehetett véletlen, hogy mindkettőjükkel már akkor jól el lehetett beszélgetni. Én is a Duna mellett alakultam, de tudtak újat mondani, hogy csak vízes témákat említsem. Így lettek a barátaink gyerekei a mi barátaink is.

Most a profi bringaszerelő hobbista képeihez küldött levéléből idézek. A kerékpárokat egyébként műszereknek hívja. Azok is.

Ezen csak a váz eredeti, a többi mind vaterás vagy bolti, de abból is a legolcsóbban megvehető verzió. Összesen kb. 25 ezer Ft volt, de ebből kb 6-7 ezer a festés, mivel még nem tudtam, hogy vannak olcsóbb helyek is. Ezzel együtt a hajtóművet és a váltót nem akartam használtan venni, a kormánybefogó meg BMX-hez való, de az annyira megtetszett, hogy meg kellett vennem. Ha csak használt (jó minőségű) alkatrészeket használtam volna, akkor az egész kb. 15-20 ezer között kijött volna. Egyébként télen olcsóbb, mint nyáron.