Nagyon erős ez a fotó az Index-ről és Barakonyi Szabolcs kamerájából. Látszik szervezték, de nem őrizték, nem rohangáltak rendőrök mellettük, egyszerűen nyugodtan, magabiztosan haladt előre a szimpátia felvonulás, az emlékmenet. Egyelőre együttérzés és emlékezés ez, gigászi erővel. Az ezreket a gyász tisztelete és mélysége vitte Veszprémben a sportarénába, ahol a megőlt Marian Cozma és súlyosan megsebesített társai játszottak volna a városi kézilabda csapatban, amely mellesleg Európa egyik legjobbja. Volt? Maradt? Nem lehet még tudni. Minden esetre hihetetlen erőfeszítéssel legyőzték a jóval erősebb spanyol csapatot, utána együtt sírtak, könnyeztek a nézőkkel és a stadionnál a kivetítő elött szurkoló több ezer emberrel.
A fotón látható egyetértés és fegyelem komoly erőt és közösségi érzést sugall.
Azon a gyilkos éjszakán, amikor a diszkóban az egyik alkalmazott lány védelmére siettek vagy kilencvenen voltak ott. De csak három szállt szembe a cigány támadókkal, Cozma román válogatott volt, 25 éves bukaresti srác, egyik segítője horváth, a másik szerb nemzetíségű. Pedig voltak ott magyarok is, sőt ők voltak többen, sokkal többen mint a késelők. Valakitől azt hallottam, hogy azokban az országokban a közösségi érzés sokal erősebb, mint nálunk. Erre nem tudok mit mondani. Lehet, hogy nem kellett volna ezreknek gyászmenetben emlékezni a fiatal sportolóra, ha a diszkóban több segítője akad a lány védelmére? Kattints a képre és nézz a srác szemébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése