Budakeszi nyugati határában, Törökbálin és Páty felé, gondozott szőlőültetvények adták a borravalót. A sváb emberek alaposak voltak, kapálták, permetezték, kötözték meg, ami kell, nem értek hozzá, minden esetre a boruk inkább fröccsre termett. Jól elvoltak, voltunk vele, beszélgetős ital volt. Ahogy öregedtek a szőlőtőkék és gazdáik is, egyre több került idegen kézbe, szüretkor árulták is szedd magad akciókat hírdetve az útszéli kartonpapírokon. Most mát több az elhagyott ültetvény, mint a gondozott. Van ahol még a gaz nem nyomta le a szőlőt, a karók teteje még kitartott a Napra néhány fürtöt az idén is, de van olyan vidék, ahol a gaz áthullámzik a korhadó karók felett. Régebben kijöttem ide Samu kutyámmal, hanyatt feküdtem és szemezgettem a fürtöket, Samu meg rókalyukakat szaglászott és kapart veszettül. Az idén pillanatok alatt utakat aszfaltoztak, alatta csatorna és minden szükséges vezeték, alagút, csatorna, ami egy bevásárlóközponthoz kell. Ez a helyzet most a most a svábok szőlőjével. De a gaz sem marad meg sokáig. A gépek már irányba álltak. A megépített utakon lehajtják a csatornafedeleket és betolják helyükre az épületeket.