Egy fotós és unokájának kapcsolata nem egyszerű nagypapa és unoka reláció. A fotós nagypapa már sok unokát fényképezett, barátét, idegenekét, saját akaratából vagy kérésre, de a saját unoka különösen vad indulatokat szabadít fel. Gyakorlatilag az exponáló gomb és a mutatóujj szerves eggyé válásáról van szó, a kamera a fotós nagypapa testrészévé, IT nyelven perifériájává válik. Az unoka minden mozdulata és nemmozdulata le van fényképezve, filmezve, 0-24 órás slide show-k villognak szerteszét a PC-ken, ahol a fotós nagypapa nyílvánosságot kap és mint média lép fel. Eleinte én is így indultam a pillanat megszerzési csatába, de az unokám anyukája, saját lányom és a férje, akitől ezt különben nem vártam el, megálljt parancsolt. Jó, a lányom pszichológiát tanul meg gyakorol, de a férjtől több szolidarítást, elnézést vártam. Idegesítette őket, hogy állandóan "azt" csináltam (volna)és különben is a gyerek fejlődő tudata felcsíp valami sztáros morzsalékot. Márpedig valamenyien utáljuk a mai sztárokat, illetve nem is, inkább kiröhögjük őket, néhányat sajnálunk is. Szóval így lettem én Papa Razzi vagy ahogy Lulu az unokám írja a naplójában (www.balanka.blogspot.com )"kamereszemű nagypapa". Megjegyzem erre büszke vagyok. Hosszú bevezető után rövid a lényeg.
Nálunk töltött két napot Lulu és Dóri és mindössze 200 valahány vagy 300 valahány fényképet csináltam, de amikor a naplóba kiválasztottam ezt a 13... Az tartott nagyon sokáig, ezzel együtt lehet, hogy lesznek akik soknak tartják. Én nem. Nem baj, jönnek még Budakeszire.
A képeken feltűnik Rézi agár is, aki pár héttel több, mint egy éve tartozik Dóri, Laci és Lulu szűk családjához menhelyi előélet után. A csecsemőhöz való viszonyáról külön írok nemsokára, most elég annyi, hogy minden szokatlan hangjára aggódva megy hozzá és jelez a szülőknek. Őt engedik fényképezni, de aki egy agarat könnyedén le tud fényképezni az nagy mester. Vagy villám az autófókusza. Képek a következő küldeményben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése