Az új év első napján visszamentem a tavaly december 14-én naplózott tetthelyre, a Budakeszi határában letarolt szőlőültetvény helyére. Vajon van-e még valami nyoma az embereknek? Egy bekerített, lakatlan földdarabon két kutyát tart valaki láncon, más valaki a lakatra Chappi kutyaeledelt kötözött. Egy csőszkunyhóban ilyenkor senki sincs, pedánsan össze is van pakolva mellette a szegényes holmigyűjtemény, ami esetleg tavasszal jól jöhet. Egy villanyvezetékkel jelképesen bekerített telken rend van, mellette valaki
tönkrezúzta a hasonló rendet, padok összetörve, víztartály letépve hever az állványa tövében. Nyáron jót lehetett zuhanyozni belőle. Egy fa alatti pad még sértetlen, gyanítom, hogy nem a telek gazdája ült utoljára rajta, nem dobta volna a földre a sörösdobozt. A munka nélkül maradt madárijesztőt végképp szét fogja szakítani a hegyekről leszakadó szél. Valaki sövénynek valót nevelt, a szép ágakon a rügyeket becsapta a tavaszias tél, sorban pattannak ki. Máshol a gyom virágzik gyapott terméshez hasonló selymes csomókat. A leendő ipari területtel szemben, a Budaörsi felé vezető út túloldalán még nem vesztettek csatát a gazdák, de már több helyen látják a jövőt, kiszögezték az eladó táblát. A szőlősorokat még jelölik, van aki befesti a póznák csúcsát, van aki sörösdobozokat fűz a feszítő drótra. A következő hónapok megadják a választ: érdemes-e újra kijönni? Én minden esetre meglátogatom a két láncra vert kutyát, vajon rájuk néz-e még valaki?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése