Sötétedik. Vagy világosodik?

Minden esetre ma jókedvvel mentem a városba. A Batthyányi téren hagytam az autómat és Metróval jutottam el a Syma csarnokba, ahol öreg motorok és autók kiállítása lesz a 7végén. Ott startolt a jókedvem, amikor a rendezvény főrendezője azt mondta, hogy azért nem enged be újságíró igazolvánnyal senkit, mert túl sokan vannak. Túl sok online újságíró is van szerinte. Tudom, hogy nem lehet megszervezni a sajtó általános csendjét ezt a szellemes ötletet megajándékozva, de ilyen ember eszembe juttatta Lakatos Vaddisznó Ernőt a pártközpont agit. prop. osztályáról, aki hetente egyszer megmondta, hogy mi jelenhet meg. Vagy, ha megjelent valami, aminek nem kellett volna, a szőnyeg szélén állókkal közölte, hogy ki lesz kirúgva. Az utódja legközelebb tudta, hogy mi jelenhet meg. Mielőtt azt hinnétek, hogy visszasírom LVE-t, tisztázom, hogy nem erről van szó, csak bizonyos régi elvtársakra sírom vissza. Ráadásul ez a mostani rendező elvtárs ki akarta vezettetni Kriszta kolleganőmet, mert kért tőle valamit, amit kutya kötelessége lett volna megcsinálni. Ez nem tetszett nekem, de erről az emberről még a lecseszés is lepereg. Jól kiveszekedtem magam, még jobb kedvem lett, magáról a kiállításról legközelebb. Hazafelé a Stadion Hotelnél egy apró kutya vicsorog a "Vigyázat harap" tábla mögött kategóriájú képet csináltam egy hajléktalanról.


Otthon elvittem Rézit sétálni a János hegyre, ahol a levelek már ellepték az ösvényeket és a sétautakat. Tetszik ez az őszi hangulat, különösen ha süt a Nap és a falu felől betalál még az erdőbe lemente előtt.

Hazafelé meg szoktam állni Kalácska néni kertje előtt, mert még ilyenkor is vonzó petúnia illatba lehet belesétálni. De most nem ez volt az oka, hogy lecövekeltem, sőt elővettem a gépet. Kalácska néni szőnyegezett Döncivel. Dönci fajtiszta harci kutya kinézetű jámbor izomcsomag az elején hihetetlen erejű harapásra képes fogakkal.Dóri lányom hozta egy papírdobozban Kalácskáékhoz, miután az apró keverékük eltűnt (még pestlőrincre is elmentek, mert hallották, hogy arrafelé kószál egy hasonló szökevény)és nem lett meg. Lajos bácsi megkérdezte, hogy nagy lesz-e? Megnyugtattuk, meg különben is, a még csak billegve járó kiskutya rátette a fejét az öreg cipőjére. Ha azt mondtuk volna, hogy akkora lesz, mint egy borjú, akkor is maradt volna. De akkora is lett, mint egy kisborjú. És harci pofája is van. Szeretek azzal kérkedni, hogy arra járók előtt benyúlok a kerítésen és megvakarom Dönci füle tövét. Jó, hogy a kirándulók erre jöttek, a szép tájak mellett láttak egy igazi bátor helyi férfit is. Csak akkor megy a bátorságindexem nullára, amikor egy kiránduló is meg meri símogatni Döncit, akinek ez még jobban is tetszik, új illatokat szippant. Városi illatok házhoz szállítva. Teljesen bedől az idegen símogatásra is. Szóval estefelé Dönci lekapja a háza tetejéről a darab szőnyeget és odateszi Kalácskáék küszöbére, jelezve, hogy készen áll egy kis szőnyegezésre. Erre kijön Margit néni és elkezdi az udvaron a szőnyeget reptetni körbe-körbe. Dönci meg ugrik és levadássza a már ronggyá tépett játékszert.
Így forognak az udvar közepén a nagyon öreg gazda és a már elég öreg kutya. A sarkon még megálltam az illatos kert mellett, Rézi vágyakozva nézte a forgatagot. Pedig ő a teniszlabdákra bukik.