Aurora-wellness kilőve

Hétvége Balatonalmádiban

A régmúltban Aurora szállodának hívták és erőteljes aluváza az erkélyekkel, korai technót idézett, a versenyszféra csinált belőle Ramadát. Már a szocvilágban is szállodai vezető Wossala György zippzárjavítással edzett a maszek világra, rádiótulajdonos is volt és milliárdos összegből megcsinálta a Ramada hálózatba ma már kívül-belül illő szállodát. Nem a híres vitorlázóversenyzőről akarok írni, inkább a wellneszezésről, amiért lementünk Borkával Almádiba. Szóval a wellness szót ki lehet húzni a vendégcsalogató jelzők közül, hangulattalan, a kiegészítő szolgáltatásokat tekintve szegényes, szűkös. Kezdem egy olyan aprósággal, hogy nincs fürdőruha centrifuga. Jó, majd megszárad cucc fent a fürdőszobában. De a meleg vizes medence hiányzik, a jelenlegi egyhuszas mélységű, úszáshoz langyos, áztató, lazító mozgásokhoz hideg. Szóval hiányzik egy többfúvókás, meleg, 10-15 méteres pocsolya szélű, beljebb úszásra alkalmas igazi wellness dagonya. A jakuzzi oly kicsi, hogy négy sugárélvező lába már összeér, ami kellemes is lehet, ha szimpatikus a láb másik vége vagy az odavezető út. De csak akkor. Az úszómedence udvariatlan lábmosó gödrökön át közelíthető meg, az akadály közvetlenül az ajtóknál van, vagy belelépek még akkor is, ha csak nézelődni jövök vagy párducos ugrással úszom meg a lábmosást. Aki úszik, úgyis letussol, nem értem ezt a tolakodó megoldást. Szóval wellnes gyenge, de az emberek kiválóak. Tulajdonképpen majdnem minden európai ország legnevesebb szállodáiban laktam, de ennyi udvariasságot, mosolyt kevés helyen osztogatnak. Az európai elsőség vagy dobogó helyezés a konyhára is vonatkozik. A Ramada nevetségessé teszi azt a félelmet, hogy vége a szezonnak. Konferenciázók és a hozzánk hasonló Balaton élvezők egész évben kilazíthatják idegeiket, elég a tó mellett sétálni a faleveken vagy a hóban. Most még csak falevelek hullanak és a sétálók söprik játékosan a nyomokat, úgy, ahogyan majd a hóban húzzák. Borkával a kutyákat, bárhol is vagyunk, kitüntetett figyelemmel nézegetjük. Így, saját kutya nélkül sem esik nehezünkre a szóba elegyedés, egy kutyasimogatás kieszközlése. Találkoztunk kettővel is, akik menhelyi vagy talált kutyák voltak előző életükben. Egyikük, egy kopó fazon még tanuló gazdákhoz került, de látszik, imádják. A „labradorvizsla” gén együttes gazdája már rutinos kutyaélet szépítő, nem az első kidobott vagy eltévedt kutyát fogadja be. A csínos fiatal lány mozgásán látszik, hogy aerobik oktató, de a séta ezúttal nem az emberi test egészségét szolgálja, hanem a simulós kutyáét. Szteroid gyógyszerre kényszerülve, ahogy az emberek is ilyenkor, kissé meghízott, hét kiló pluszt kell gazdájával lemozognia. Jó volt velük beszélgetni és jó volt érezni, hogy egy idegen kutya a bizalmába vett minket. Lehet, hogy fogjuk még simogatni, jövünk még ebbe a parkba.
A Ramadából a régi híd visz át a vasút és az országút felett a parthoz. Gyönyörű világ ölel át, csend, tisztaság, nyugat. Az átjáró után Nobilis Kristóf pénz-, ingatlan-, médiacsászár ultramodern étterme csusszant ki az Architectural Digest legújabb számából. Onnan jobbra tartva Abbáziára, az olasz és francia jobb nyaralókra emlékeztető épület sugároz, egy 1928-as Architectural Digestből. Szabó Zoltán birodalmába lépve azonnal észrevesszük egykori tanárunk Réti Mátyás festményét. Ő tanított meg látni a világot másként, igaz ecset helyett fényképezőgép és kamera került a kezembe, de a sajátos érzékelésre a Tanár úr adott mintát és mondatot. Az 1930 óta működő Liget Kávéházban ezek után kerülhet bármilyen étel az asztalra, ez az én helyem. Ahogy a Nobilis birodalomból finom chillout zene hallatszik diszkréten, a Szabó „ligetben” wurlitzer játszik kellemes, régi, elegáns zenét. A szokásos tesztételem mostanában a halpaprikás. Itt nincs jelzőm rá, ezt komolyan mondom. A hal íze és omlóssága hihetetlen összhangban van egymással, az alap ízt finomra hangolt csípősség jellemzi, de ez kell, hogy érezni lehessen a túrós csusza fennkölt saját ízét. Az ellentétek találkozása és összefonódása a Liget Kávéházban. Az ajtón át, a szépen ívelt teraszon túl látni a Balatont is és a Földközi tengert is, az erőlködő napsütés ellenére is hideg szél hullámokat hajt és tör szét a köveken. Igaza van a vitorlásversenyző szállodásnak: a Balatonon nem lehet vége a szezonnak.
(szolgálati közl.: A vetítésre kattintva a képek letölthetők)