hétfő, december 15, 2008

Fotók egyhelyből (szerencsém volt)

Vannak karjai is a nézőnek
Így sokkal elegánsabb a Mikulás, ráadásul írnak róla

Gyár volt, most legyilkolt fenyőfák lerakata

A betonkerítés nagy kőműves italozásokra emlékeztet



Ezeket a fákat a gyárból is lehetett locsolni




A Külső Váci út a gyárak útja volt, az emberhadak útja volt. Kémények füst, zaj, bűz, nem volt túlzottan szívderítő hely, de biztos gyárak, biztos munka, biztos pénz. Ma a gyárkapuk nyitva, nincs portás, motozás, igazoltatás, nincs belépési engedély a titkárságról névre leküldve. A kapukon túl megszámlálhatatlan vállalkozás gyúr a lepukkant épületekben, van amelyik egy-két hónapig, van amelyik évekig. Megszűnik hivatalosan vagy megszökik kevésbé hivatalosan és odébb áll egy éjszaka órában a megrendelői, hitelezői elől. De van amelyik tartósan működik és bízik a bizonytalan jövőben, a Holland Bútorbolt a 40/a alatt például most cseréltetett ablakokat. Pedig odabent hideg van, nem tudnám megmondani, hogy a külvilágot szigetelik-e vagy magukat a téltől. A bútorok nagyok, avíttak és nem kellemes szagúak, szegényes kínálat, gazdag árcédula. Nem is ezért izgatott, hogy Borkával odamenjünk és kipróbáljak pár használt fotelt. Tavaly láttam az udvaron a sok lom közül kiemelkedve egy HE-LI-KOP-TERT. A test egyben, motorja arrébb, nem voltak rossz állapotban, de nemigen ültem volna bele, ha egyesültek volna. A GÉP sehol, de ma visszamentem oda, hogy lefényképezzem a fal túloldalán a hatalmas, felfújt Mikulást és környékén a koszt, sarat és a legyilkolt fenyőket, a karácsonyi krimit. Letarolt épületek helyén „Budapest legnagyobb karácsonyfa árusító helye”, ahogy magukat egy félig leszakadtan harmonikázó textil darabon hirdetik. Objektív csere közben hátat fordítottam ennek az ünneprontó helynek és észre vettem, hogy néznek. A magasból, a kerítés felett figyel valaki. A helikopter hajtóművének agya, a rotorok tengelye lesett kifelé, van szeme, szája és nézi a fenyőket a sárban. Nem mentem be a géphez, ez a droidos arc maradt meg a kamerának. De ha már arra néztem, lefényképeztem a kerítés és pár fa szűk társbérletét, vajon ki volt gonosz a fákhoz, a kőműves vagy a kertész? És a kerítés tetején is van érdekesség. A bemászók ellen üvegdarabokat szoktak bebetonozni, nekünk is így volt Csepelen, ahol gyerekkoromban laktam. Össze is vagdostam a karom, amikor létráról néztem a Csillagtelepi lakótelep építését. Itt a Külső Váci utcai kerítést nem drótbetétes síküveg lapok védték, hanem összetört sörös, boros és pezsgős palackok darabjait. Gondolom nem az üvegvisszaváltóból kérték az üvegárút. Egészségükre.

1 megjegyzés:

lányod írta...

Csak most láttam, hogy mennyit írtál már decemberben, jó, hogy küldted a linket, írtam dec 1-hez is, ezt meg zuhanyozás után elolvasom, ha andris is úgy akarja.
D.