90 éves korában meghalt Terence Spencer fotóriporter, írta a Nikon japán sajtóosztálya egy rövid értesítésben, mostanra pedig már a világ fotós magazinjai sorban búcsúznak a brit riportertől. Ő az volt az angoloknak, mint nekünk Robert Capa.
Spencer 1918-ban éppen egy Bedford feletti Zeppelines légitámadás alatt született, talán nem véletlen, hogy élete a háború és a repülés drámai eseményeit ötvözte. A II. háborúban két repülőszázad parancsnoka volt, kétszer lőtték le. Másodjára a zuhanás közben csak nehezen szabadult meg a Spitfire-jától, mindössze 9 méter magasan katapultált, kivárta, amíg a katapult az ég felé és a nem a vízbe lövi. Ez hatalmas hidegvérre vallott és a mai napig is különleges esetnek számít. A háborús kép egy nappal a lelövése előtt készült. A szövetségesek győzelme német fogolytáborban érte. Életrajzában megírta, hogy ezek után valóban nem vágyott nyugodt, irodai életre, otthagyta a mérnökséget és az izgalmas munkákat kereste. 1946-tól egy Dél-Afrikai gyémántkereskedő magángépén volt pilóta. A még izgalmasabb folytatást a fotózásban találta meg, a Life magazin hamar rátalált, holott Spencer bevallotta, hogy az elején még a gépét sem tudta kezelni. Legalább 30 éve olvastam a Life-ban az egyik riportja készítésének körülményeiről, amiből kiderült, hogy szerinte a gép és a fényképezési tudás nem minden, a jó kép fejben van meg először. Az 50-es évektől a 80-asok végéig az összes háborúban fotózott, sokszor hivatkoztam rá tanítványaim előtt, mint az amatőr fotós profi riporterré válásának legjobb példájára, nem kell fényképészmesternek lenni, csak egyéni módon kell nézni a világot. Spencer később bevallotta, hogy nem félt a haláltól, de a fájdalomtól és a lassú végtől tartott, ezért a fotós táskájában mindenhova vitt magával méregkapszulát. A Life-nak 1972-ig, a megszűnéséig dolgozott, mindenhova hat Nikon vázzal és lencsék sokaságával utazott. Háromban fekete-fehér filmet töltött, a többibe színes negatívot. Ha a harctérre ment csak egy vázat és egy nagylátószögű optikát vitt, egy tartalék vázat zsebre vágott. Az volt a véleménye, hogy úgy kell látnia a háborút, ahogy egy katona látja. Február 8-án rákban halt meg, felesége az egykori híres színésznő Lesley Brook, órákkal később megmérgezte magát. Egy a fotós újságírásban kiemelkedő karrier és egy 62 éves házasság ért véget aznap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése