Ilyen nincs. De van!

Ma a Lövőház utcában parkoltam, amíg Borka elment Blanka unokával a Fény utcai piacra sütőtököt venni. Blanka már tegnap kiszúrta az egyetlen dolgot, ami nem volt otthon, ma pótolják. A két és fél éves vásárló állítólag otthonosan mozgott a piacon, választott, fizettek, jöttek. Közben érdekes dolog történt velem. Rézi kutyával sétáltam, learattuk a „jaj de szép kutya” észrevételeket, bírom azokat is, akik egy kutyára mosolyogni képesek menet közben. A Lövőház utca a hegyről levezető, már alig lejtő elég szűk áramlat csatorna a Fény utca, Moszkva tér, Margit körút felé, de mára legismertebb objektuma a két Mamut épület, amelyeket híd köt össze és amely alatt a Lövőház utca beleszalad a nagy budai zaj, kosz és bűzgyárba. Évtizedekkel ezelőtt itt baráti kiránduláshoz találkoztunk, már mérnökként jártam a Ganzba, később autómat ide hordtam Várkonyi Gyuluci műhelyébe zöldkártya előtti porlasztó visszaállításhoz. Amikor kifordultam tőle a 60-ról 90-lóerőre tuningolt versenymotor majd megfulladt, alig ment, de a zöldkátyához éppen jó volt. Kártyázás után visszatekertem mindent, jöttek az öblösebb fúvókák és a fejlett, benzinfaló beállítások. Sokáig csak átevickéltem őrületes forgalmán, nemrég meg az nagyapaság új feladata hozott ide: itt van az a hely, ahol Boribonos és hozzá hasonló retrós mesekönyveket lehet venni. A Kis Pagony boltról van szó, ahol adjánk alánk a lovat, hogy ne azt az örökös macska-egér harcos Tom és Jerry vagy a farkas-nyuszi harcos no págágyi filmeket nézzék a kicsik, hanem az izgalommentes Öreg néne őzikéje féléket. Nem tudom, hogy jó-e, de Blanka és Lili még ezeket kéri, ha véletlenül bekapcsolom a tévét gyerekfilmre, akkor azt látja, hogy az egyik rajzfilmfigura hasából fúrógép lesz szempillantás alatt és átfúrja magát egy házfalon, ahol nagy ribilliót csinál a társai között. Akkor már középútnak az is jobb, hogy a macska klopfolja laposra az egeret vagy fordítva. De ma a kispagony melletti ajándékboltnál állított meg valami. A bolttal előtti fa, egy a vágatlan, csenevész Lövőház utcaiakhoz képest szép fa, húsvéti dekorációt kapott. A szél festett tojásokat és színes szalagokat lengetett, öröm volt nézni. Először Prágában láttam ilyet vagy húsz éve, de a prágai fák már akkor is formásra nyírottak, ápoltak voltak és rajtuk a díszítés szinte természetes volt, a kirakatok húsvétja kiáramlott az utcára is. Most itt a Kisrókus utcában ez a fa megszépült, vidám, néznivaló volt, jókedvet csinált. Meg is álltunk Rézivel, aki hivatalból minden fát átvizsgál, menne fel mókusért, madárért, macskáért, ahogy a János hegyi sétáinkon, agár vére is lévén, ráérzett az egyébként teljesen eredménytelen vadászat izgalmára. Most Rézi is csak nézte velem együtt a lengedező díszeket. Az ember ilyenkor igyekszik frappánsan kifejezni véleményét, nekem is a „nagyon szép” tartalmas megnyilvánulás jött a számra, a bolt előtt álló hölgy felé. „Pedig lelopják alulról és odébb eldobják”- válaszolta, akkor láttam, hogy nincs rajta kabát, nem járókelő, a bolthoz tartozik. Féltette a csenevész fát is, a bolt fáját: „Remélem nem törik le az ágat is, mi tarjuk rendben az ágyást is”. Már nem is emlékszem miket mondtam, de jött belőle a szó: „karácsonykor is feldíszítettük, de a közterület felügyelet meg akart büntetni, mondván, hogy az üzletnek csinálunk reklámot”. Ez a bejelentés volt az ismeretlennel való találkozás dramaturgiai csúcspontja. Félelmet kelt bennem az az embertípus és hivatal, aki büntetni akarja a lepukkant utca megszépítésén ügyködőket. Nem ettől az embertől félek konkrétan, van ilyen más hivatalokban, intézményekben is, orvos, kőműves, rendőr, politikus, bárki lehet. Mindenhol van ilyen. Tartok mindegyiküktől.