Nem szeretnék negatív lenni (nagyon), de a Millenáris nekem a kerékpárstadiont jelenti, még most is. Apámmal, aki versenyző volt, elég időt töltöttünk el ott, hogy még ma is lássam a régi menőket, a versenyeket, a motorvezetéses rohanásokat. Sokáig olyan bringám volt, aminek pályaváza volt, alig volt súlya, nem volt váltója, merev volt, pontosan lehetett kormányozni, nem volt rugalmasság a bringában semmi. Apám belőlem is versenyzőt akart faragni, tizenéves koromban el is indultam a hagyományos csepeli, háztömb körüli versenyen, a stadiont kellett kerülgetni. "A Csikós Karcsi fia vagy" kérdezték és beállítottak a legalább ötven fős mezőny elejére. Azonnal belehúztam, az első kör felére már legalább 50 méterrel vezettem, barátomék, Vázsonyiék az ablakból biztattak. Tisztában voltam a képességeimmel, a kör végén a hónom alatt hátranéztem, nagyon messze jöttek. Ráfordultam a Völgy utcára és onnan lekanyarodva a nézők között a Bánya utca felé hazahajtottam. Aljas dolog volt. Tudom, a hozzáértők nem is kerestek, tudták, hogy kiálltam, 10 kört így még az akkor sztár, a háromszoros világbajnok belga Merckx
sem tudott volna végigtekerni. "A Csikós Karcsi fia viccelt" mondhatták. Egyébként ez még belefért a kerékpárversenyzők trükkökkel teli világába, amiről talán majd egyszer posztolok, de arról hamarosan, hogyan taníthatja meg valaki a gyerekét kétkerekűn biciglizni, hogy majd autóvezető korában is tudja csúszásokat érzékelni és főleg korrigálni. Apám módszere ebben bejött nálam, ha már nem volt tüdőm meg izmom, meg fájdalomtűrésem kerékpárversenyzőnek lenni.
Vissza a névbitorló Millenáris Parkhoz. Nem rossz hely, sőt nagyon jó partik voltak vagy vannak, de nálam a múlt idő aktuális. Emlékszem egy Honda CR-V bemutatós fogadásra, ahonnan a kiállított autót hoztam el két hetes tesztre. Azóta is CR-V-m van (nem ezért).
Meg ott csináltam Blanka unokáról ezt a fimet: www.dailymotion.com/video/x2jf04_blanka-a-millenaris-parkban
Blanka járástanulási bátorsága a Millenáris Parkban mutatkozott meg először, esett-kelt. Azt a színpadot, ahol az unokám fellépett, közben lecsípték a parkból, valami épülget ott.
Mára Blanka már a lejtőn futásban indul és csak nézi a szőlő tőkéket a vendéglő előtt. Nehogy úgy járjon a termés, mint a szedd magad akciók barackjai, amik éretlenül kerültek a kosarakba, nehogy más vigye azokat. Jövőnk majd szüretelni, ha lesz még mit, teszteljük az emberi türelmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése