Nagyon passzol ez a poszt a tegnapihoz, a siralmas magyar plakátok után kapóra jött ez a hír. A Cannes Lions 2009 díjazott hirdetéséről van szó, amit az Amnesty International rendelt meg, az otthoni erőszak megfékezésére. Azt akarták megmutatni, hogy a látszólag békés családban is, az ajtó mögött, durva erőszak eshet meg. A plakáton férfi bántalmaz egy nőt, a helyzet akkor fordul barátságosra, ha valaki éppen a párra néz. A verés és átölelés átmenet pár másodpercig tart, ha leveszed a tekinteted a párról és csak a kép szélét nézed, máris ütésre emelkedik a férfiököl, visszanézel az alakokra, kis késéssel újra átkarolja a férfi a nőt. A megoldás alapja a ma már minden olcsó digitális kamera mosoly felismerő képessége, a hirdetés vezérlésében ezúttal nem exponálás, hanem képváltás történik. A díjazott erőszak ellenességgel egy hamburgi buszmegállóban lehet öleltetni a nőt vagy éppen veretni. Eléggé előítéletes vagyok a hazai állapotokat illetően, egyrészt sok ilyen plakát kellene, másrészt a szerkezet vandál állóságát illetően vannak kétségeim.
Ugyanakkor vannak ötleteim is a téma bővítésére. Hirtelen a következő képváltások jutnak eszembe: új autó, boldog tulajjal--új autó, boldogtalan szerelővel és 10 hiba/1 év felirat; nyolcan egy kerti felfújható medencében a reklámkatalógusban--otthon négyen benne, négyen sorban állnak; mobiltelefon egy tenyérbe zárva a hirdetésben--otthon két kéz takarja; kocka egy izgalmasnak mondott filmből--üres nézőtér; rendőr büntet--csekk repül, pénz a kézbe; politikus ígér, szónok előtt lelkes karemelés--utcasarkon kéregető kezek vízszintesen.
És ezekhez nem is kell digitális technika, magától is működik. Ja és, hogy az eredeti ötletre térjek vissza, kellene egy nő ütlegel férfit változat is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése