szerda, július 15, 2009

A lány nem ment Balira


A fájdalom lefényképezése jutott tegnap eszembe, amikor találkoztam valakivel, aki vesemedence gyulladás miatt maradt le egy Bali szigeti utazásról. Sajnálhatják a szigetlakók és a turisták, emelte volna 100 százalékkal Bali beauty együtthatóját. A rövid beszélgetés juttatta eszembe az én Guadeloupe-szigeteki fellépésemet.

Az egzotikus helyre egy olyan autót utaztam kipróbálni, aminek többek között a sárvédői is műanyagból vannak. Szórakoztam is a parkolóban, hogy odamentem a kocsihoz, nem felfedve, hogy zsebemben a slusszkulcs és jól benyomtam tenyérrel a sárvédőt. Huppanás majd visszapattanás, de addig a nézelődők a nyilvános helyen elkövetett rongálást reagálták le. Azóta Borkának is ilyen autója van és az is felveszi eredeti formáját. De a viccelődést a megérkezést követő órától drámai vesekő fájdalom előzte meg. Tudtam azonnal, hogy miről van szó, itthon is töltöttem pár felejthetetlen napot a máv kórházban. Még az itthoni köves ügy a fájdalom olyan fokát mutatta, hogy kerestem valamit, ami lenyomja. Körmeimmel szálkás fát kapartam, hogy a szálka szúrásai elnyomják a megakadt kő miattit. Csak úgy tréningből, a fájdalomküszöb emelése miatt, mazochista módon. Innen jött most az érzés vizuálissá tételére, hogy kellenek vörös és sárga lángok, valami nagyon szúrós epicentrummal. Ezt mutatom meg a fotómmal.

Éjjel az egyik barátom keresett orvot és elvitt hozzá. Jóval távolabb autóztunk a turista látványosságoktól, és tök sötét volt. Kérdezősködött, majd megállt egy kivilágítatlan utcában egy ház előtt, ahol a szennyvíz nyitott árokban csörgedezett. Szinte betolt, nem akartam ott meghalni valami fertőzéstől. Éjfél felé járt az idő, bent egy perfekt fehér orvosnak öltözött sötétbőrű ember várt már minket. Láthatta a menekülési szándékomat, bemutatkozott és mielőtt elkezdett volna bármit is csinálni, a mahagóni bútorfalból kihajtott egy PC-t és egy olyan ultrahangos cuccot, amit még a máv kórházban sem láttam. Elmondta, hogy a Sorbonne-on végzett és közvetlen és állandó online kapcsolata van azzal a párizsi kórházzal, ahol dolgozott. Ez akkoriban történt, amikor az internet itthon még alig létezett. Megkaptam a fájdalomcsillapító turmixot tőle vénába, de oly lassan, szinte körülményesen, hogy újra kezdtem azt hinni, díszlet minden. Elmondta, hogy azért csinálja így, mert nem szeretné, hogy az óceán partján kék folttal tűnnék ki. Beszélgettünk kicsit, megkérdeztem milyen autója van. BMW M5- mondta, ami tudvalevőleg a márka sportos csúcsa. Amikor Németországban jártam egy gyári példánnyal, Szabó Róbert kollégámmal felhívtuk Wéber Gábort a magyar f1Racing főszerkesztőjét és leadtuk mobilon a motorhangot neki. Nem fél, hogy ellopják?—kérdeztem. Be sem zárom, ez az egy van a szigeten. Gyógyszert írt, felhívta a gyógyszerészt, aki jóval éjfél után odaadta a tablettákat. Ja, a doki még elmondta, hogy kánikulából a jövőben ne menjek 17-fokra klímatizált helységbe, mert még a homokszemecskék is támadásnak veszik odabent.

Remélem a lány eljut Balira, észre fogják venni a szerencsés ottaniak.

(nagyon zárójel: két napi exotikus volt az egzotikus helyén, nem vállalok helyesírás tanítványokat nyáron)

3 megjegyzés:

L Fabian írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
L Fabian írta...

Emlékszem erre az útra. Engem meg kidobott a víz a partra, mert - ahogy a béjvaccsban látni lehetett - szemben szaladtam a hullámmal, az meg fejjel belefúrt a homokba, néhány másodpercnyi, óráknak tűnő tehetetlenség után. Azért csak a víz az úr.

Nem mellesleg, mi nem is vettünk észre szinte semmit a bajodból, csak amikor a "csoportvezető" közölte, hogy vinnie kell Téged...

Csikós Gábor írta...

Amikor hazahozott, a Borisz behozott egy szelet tortát a szobámba, nagyon rendes volt.