Katonai bíróság befestve

Eléggé elkanyarodtam a digitális fotós főútamról mostanában, a DSLR helyett, amit szinte csak makróra veszek elő, a kis ultrakompakt FX35-ös Panasoniccal játszadozom, nem véletlenül. Próbálgatom, hogy mi az a határ, amikor még nem szürrealista a kép, a nézője hisz benne, de már nem ugyanaz, mint amit a különben fáradhatatlan, tenyérnyi méretű, de szorgalmas szemcsegyáros számítógépe előállít. Szeretem a gépet, mert kicsi és azért mert 25-ről indul az optikája, nem szeretem, mert a pixeldenzitása elképesztően rossz, a képei kemények, gyenge a dinamikájuk és a videonál nem megy a zoom, egyáltalán, manuálisan csak expo korrekciót lehet állítani. Ennek ellenére a régi életemben még fotóztam vele a magazinomba nagy nyomatokat is, verejtékes utómunka árán.

Most a másik irányba mentem a fényképezés PC-s toldalékával. Direkt "elrontottam" a fotókat és nem érdekelt a felszemcsésedés és a színtévesztés sem, sőt. Nagyjából ezt az utat tudom egyébként elképzelni iPhone és PDA, okostelefon fotózásra, vagyis nem érdemes a képjavításba beleizzadni, inkább újabb gondolatokat lehet a képre bízni, talán a nézője is érti. Ha nem, vállalom a hibaforrás szerepét. A vizuális, szellemi eszközeim elég szerények, a programok között viszont túrhatnék kedvem szerint, de pillanatnyilag a Lightroom 2.1-nél kötöttem ki.

A képek közűl a citromos tonik és a medence nem kíván magyarázatot, de a másik kettő igen. A Fő utcai katonai bíróság fotózásakor kerestem azt a helyet, ahonnan az egyébként decens, de elég rovott múltú épület múltja is bejön, az atmoszférát a szemben levő grafittis kapualj zúzottsága adja, elképzelésem szerint.

A másik helyszín a Vörösmarty tér és Váci utca találkozási pontja, ami jelenleg átépítés alatt nyűglődik. Csontig kicsomagolták az épületet, nemcsak új portálok lesznek, hanem a belső is kés alatt van. A kék fal mögött viszont a csákány megkímélt egy a régmúltból származó reklámdobozt, amiből a jólfésűlt, ezért évtizedes elmaradottságban megfotózott srác vidáman néz át az emberekre a palánk felett. Nyílván leütik nemsokára onnan, de addig is a munkahelyi közérzetfokozás egyetlen eszköze, ahogy a törmelékzuhany és porfelhők mögül figyel.

A blogom elmentett vázlatai között van egy nagyobb lélegzetű cikk, amely rólunk, állampolgárokról, mint riporterekről szól. Arról, hogy miért maradtak le a lapok és tévék mögöttünk, egyszerű mobiltulajdonosok mögött. Csak egy gondolatelőzetes a mostani poszt miatt. Ha eseményképet csináltok, akár 2-3 megapixel felbontásban is, az eredetit küldjétek a CNN-nek ( twitter: @backstory és ireport) és csak a másolaton bűveszkedjetek.