kedd, szeptember 01, 2009

A szilvalekvártól az olimpiai ezüstéremig






Erzsitől és Gyurkától minden kitelik. A feleség amatőr képzöművészként a megdöbbentésre kiképzett agytekervényekkel bír, a férj kreatív párezermester. Híres sportolók mindketten, ismertek lennének szakmán kívül is, ha az evezés, mint sport, nem lenne médiaszáműzött. Gyurka olimpiai ezüstérmes, Erzsi háromszoros EB bronzos. Nem tudom erről a szintről hogy leszek képes a szilvabefőzés magasságáig eljutni, lengő kötéllétrát feszitve csak annyit mondhatok, hogy büszke vagyok rájuk és barátságukra is. Erzsi műveit már fotóztam, Gyurka evezése még hátra van, közel a hetvenhez hetente többször vízre száll. A riporteri vénám érzi a lehetőséget, csak a jó anyaghoz ne kellene a hajnal 5 órai buszon kezdeni a fotózást. Ennyit kell tudnotok a mai szilvás műsor előtt.
A boszorkánykonyhában, ahogy Erzsi nevezi, van egy legalább három méter magas, háromlábú állvány, a lábak találkozásától lánc lóg, amire egy nem tudom hány literes rézüst van applikálva. Az üst alatt, valamilyen indiánfondorlattal készül a tűz, oly módon, hogy egy hosszú gerenda vége nyúlik alá és ez a fatörzs vég izzik, lángol, mint egy megszívott kubai szivarvég. A "szivar" előretolása kohász tudást és hőállóságot igényel. Az üstben szilva rotyog, Gyurka kever. Hogy mivel és hogyan az szabadalmi védettséget érdemelne. Magát a kontaktust az erő és lekvár között egy hagyományos fakanál teremti meg, de a biztonságilag szükséges távolságtartást és az erő továbbítását egy házilag készített egység végzi. Gyurka a kezében egy magasugró léc (olimpia) darabját tartja, amelyet a fakanálig vezetett, egymással párhuzamos eszköz követ. Ennek a kinetikusan mozgó házi darabnak a mobil szobrok bienalléján lenne a helye két szilvaszezon között és akkor legalább Gyurka is felléphetne az artparnasszusba. Egy adag keverése öt órát vesz igénybe, Gyurka most azt tervezi, hogy kottaállvány szerűségen könyvet tesz maga elé. Hogy segítsem, kitaláltam, hogy a szilvakinematikai tárgyat fel kellene függeszteni az üstlógató láncra, akkor csak előre-hátra kellen mozgatnia a fakanálhoz vezető morganatikus szerkezetet. Az egyik fotón a bonyolult látványt beírásokkal segítem megérteni nektek, a képen vendégként Blanka unokám látható, aki kezdetben még idegenkedett a szerkezettől, ez nem is változott meg. Hogy visszatérjek az evezéshez. Gyurka a mozgás ritmusában és a kitartásban rokonvonást talált a szilvafőzés és imádott sportja között.
Igaza van, egyik sem lekvárnak való.

2 megjegyzés:

Várday Béla írta...

Ejj de finom lekvár tud így főni.
Amúgy köszönöm a múltkori képvariációt!
Üdv

Csikós Gábor írta...

Nincs mit köszönni, küldtem pár fotóst a blogodra.