Fényvadászat

A fényképezést nem kell magyarázni, fény-fény-fény, mindegy, hogy mi rögzíti a fényességnek vagyis a fénynek egy bármiről visszaverődő hullámait, ami azonnali vegyi vagy elektromos folyamatokat indít. Többször jártam olyan helyeken, ahol a Nap csak 2-3 órát látható, feltéve, ha látható. Ettől az ember nem lakta vidéktől jóval délebbre, a sarkkör alatt sem sokkal jobb a helyzet. Arrafelé éjjel is ki vannak világítva a sípályák, olcsóbb az atomenergiát luxosítani, mint a gyógyszereket nyomni a depressziósokba. A piához jutás eléggé körülményes arrafelé. Ezek gazdag és nagyvonalú országok. Itthon néha hangyaérzésem van a szürkeségtől, ködtől, de néha szinte vágyom is rá. Hogy vadászhassak rá. Mindig van nálam képezőgép, egyre kisebb és egyre specifikusabb tudással. A mostani kezdő blendéje 2,4 (jó nagy ablak, kis fény is bejön) és a 24 mm-es a gyújtótávolsága, ami látószögben óriási, plusz 3200-as ISO-nál sem gyilkol részleteket (nagyon) a zajszűrés.

Ma ködben indultam neki, de volt pár perc, amikor a hegygerincen behomályosodott valami napkorong féle. Lent maradt a köd, a fák tetejét megcsípte egy kis sárgás fényszíntorzulat. Talán 2-3 perc lehetett, utána, minden ködbe zuhant újra.

Hazahoztam a fényt, a hatásokat itthon megpimpeltem kicsit Lightroommal.

Posted via email from A szó elszáll, a kép meg harap