Megkaptam a vakcinát és a mellékhatást

Árulkodó egészség

Az influenzaoltás körül nyilatkozatháborúból jól látszik, hogy az MSZP kiáll az oltás mellett, míg a Fidesz a külföldi nagytőke trükkjének és a ballib média manipulációjának állítja be az egész cirkuszt. A szocik és követőik beoltatják magukat és nem lesznek betegek, a "polgári oldalt" ledönti lábáról az influenza.

Ha eddig volt annyi eszed, hogy nem árultad el munkahelyeden politikai hovatartozásod, most mindennek vége, óhatatlanul lelepleződsz. Aki nem betegszik meg, rendületlenül bejár dolgozni azonnal megkapja a piros (rózsaszín) bélyeget, Ha "bizalmi" helyen dolgozol és május után is meg akarod tartani az állásodat, a téli szezonra mindenképpen szerezz be valamilyen betegséget, vagy fizess be háziorvosodnál egy kis betegállományra!

Még november ötödikén olvastam Pécsi Ferenc, általa médiareszlinek titulált posterous-zos blogjában a fenti, igencsak szellemes és a mai napig is aktuális beírását. Ugyan rám vetülhet az árnyéka annak, amit a szerző erről gondolt, de vállalom: megkaptam a vakcínát. Politikamentes elhatározásból. A múlt héten az influenza klasszikot, most meg az új fejlesztést. Nem volt egyszerű. Az áentész nem küldött a körzeti orvosomnak, a gyógyszertárakat végigautóztuk, sehol sem lehetett kapni vakcinát Budán. Szerencsére Regina és férje -közeli rokonaink- Szigetszentmiklóson építettek és vezetnek egy szupermodern gyógyszertárat, náluk kaptunk, nem a pult alól titokban, bárki kaphatott. Vagy Fideszes környék, vagy ügyesek a gyógyszerészek, vagy is-is. Vagy nem-de. (A de az biztos, láttam a telket két éve, épület nélkül, most pedig vagy 1000 törzsvásárlójuk van.)

Ilyen csikágó (bocs Chicagó, 1920-ról van szó) országban, ahol az én egészségem nagy ívben le van sz*rva, néha helyet cserélnék a kirakati modellekkel, ma már annyira élethűek és jól néznek ki, hogy érettségizős koromban is lesöpörtek volna a csajozós pályáról. Ott volna ülni jó közöttük, ha nem jön senki, kigémberedni felállva, visszaülni és nézni tovább kifelé. Sietnek azok az emberek, néha rohannak, van órájuk és az hajtja őket, valahova mennek időre. Már napok óta látom magamat a kirakati figurák között és azt is észre vettem, hogy ránk se néznek kintről. Hiába vagyunk ott a szépen, sportosan a melegben, a lámpafényben (vírusmentes levegőben) , elmennek mellettünk, az órájukat nézik, nem divatból, hogy villantsanak egy jó márkát, hanem szükségből és alaposan.

Este hatkor kaptam az oltást, ez a poszt már mellékhatás?

Posted via email from A szó elszáll, a kép meg harap