szombat, január 23, 2010
Fogaskerekű--János Kórház megálló
Pénteken a barátomat vittem a János kórház sebészetére, érsebészhez, vizsgálatra. 70 éves, óriási humora van, óriási ereje van, három társával a mexikói olimpiáról, ezüstérmet hoztak haza. Ha jön a tavasz újra evezni fog a Dunán, hajnalban kel majd, ahogy évtizedek óta és húz, immár egyedül. Az a lábfájás nem fogja elválasztani a víztől, a hegytől, ahova versenyző korában a vizsla kutyájával csak úgy felfutott vidáman. Kimentem az autóhoz, hogy parkolást telefonáljak és láttam, hogy a kórházi, belső mentőjárat beteget hoz egy másik épületből, az idős asszony 500 forintot adott, felkészülten, rutinosan. Amikor a mentősök lepapírozták, 1 darab beteg leszállítva, utánuk köszönt, jólnevelt betegilledelmességgel. Az udvaron tolószékben sovány férfit tolt egy ápoló, az aszott embernek az odakint-idebenn világfelosztásban már helyet találtak. Szállingózott a hó, a vékony, egyszál köntösén sem olvadtak el a pihék. Az első épületben odakint emberek portáig kanyargó sora a vérvételhez. Bejárat előtt két ember kikérdezős felmérése, odakint emberek udvarias faggatása a kórházról. Már jóval messzebb a parkban galambok kenyeret és egymást csipkedik, hogy fotóra felszálljanak egyik kezemmel havat kotrok feléjük, alig rebbennek, majd ágdarabot hajítok, nem mennek, inkább odatipegnek hozzám. Jön a fogaskerekű, graffitis hídon átmegy felettem. Odakint emberek ülnek benne. Hét képet exponálok gyorsan és vissza a barátomhoz. Pár nap múlva operálják, tavasszal hajnalonta újra megy evezni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Nagyon hangulatos a kép.
Üdv
Pedig nem volt jó hangulatom a kórház után, gondolhatod. Illetve ilyen volt, véresgalambos.
Megjegyzés küldése