A világ egy agár szemével

Régóta foglalkoztat, hogy egy magyar agár, hogyan látja a világot? Miért éppen magyar agár? Azért, mert sokat járom egy egyeddel az erdőt és ilyenkor általában az általam "Agár vagyok, futok, mint állat" munkacímmel ellátott etológiai egyetemi jegyzet alapján viselkedik.  A kertünkben teniszlabda eldobása vagy cica szó elkiabálására gyújt rakétát. Sebességbecslésre szolgáló adat: az úgy 20 méternyire teljes erővel futó felnőtt macskát 8-10 méteren belül utóléri, utána zavarba jön, hogy vége a versenynek és most mit kell csinálni? Hagyja elmenni. Az erdőben körülöttem fut olyan 50 méter sugarú körben, bedőlve és nagy darab talajdarabokat elrepítve maga alól. Elfut őz után is, de mielőtt látótávolságon kívűl kerül, visszahívom, füttyszóval, vagy két tapssal. Ezt azóta tanultuk meg, amióta kutyás szomszédaink figyelmeztettek, hogy orvvadászok hurokkal dolgoznak a környéken. Olyan 50-60 km/órára saccolom a sebességét, ezt ferraris gyorsulással éri el és jó párszáz méterig tudja tartani. Van még egy különlegessége futás közben, ez pedig a hirtelen irányváltoztatási képesség bokor, emberi láb, fatörzs, bármi miatt, csúszás és hempergésmentesen tud kerülni. Az agarunk hívásra nem flegmán sétál vissza hozzám, hanem mintha én is macska lennék úgy rohan oda. Számára a rohanás alapállapot. Ezt képen is mutatom, a másikon pedig azt, hogy miként lát egy agár futás közben, éppen amikor egy bokor alatt húz át. Az ezzel kapcsolatos kétkedő leveleket, észrevételeket, kérem közvetlenül Csányi Vilmos professzorhoz, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjához továbbítani. Ő ért hozzá, én csak lefényképeztem tudományos háttér nélkül.