A halak háromkor kapnak

Feljön az agylágyulásig benapozott balatoni nyaraló a rossz idő miatt,  ide a szentélybe, és azt meri kérdezni, hogy vágott-e már tányért a földhöz? A Herendi Porcelánmanufakturában kérdezi és akitől, az csak nézi, nézi. Nem, túl drága ahhoz--mondja később. Nem alázom a balatoni felforrt agyút tovább, én kérdeztem -a bunkó múzeumlátogató- a porcelángyár bemutató egységében, a manufakturában, ahol a fehér aranyos kézművesség legjobbjai dolgoznak nekünk. Nyitásra érkezni a legjobb, a balatoni nyaralók ilyenkor még kábán nézegetik a térképet valahol, négyünket azonnal elkap Lilla, megkezdődik a körbevezetés. Kis filmvetítés veszi le a válláról terhet, majd beterel minket a gyárimitáció laborszerű termeibe. A Rókus kórház sebészete, ahol valamikor Kausz párbajtörvívó olimpiai bajnok, kis műtétre járt a hasamban, elvesztene egy tisztasági öszehasonlítást. Por sincs, pedig abból van itt minden. Szobrászkodnak, festenek elöttünk, mi meg sétálunk és próbáljuk kideríteni, hogy mitől lesz egy herendi csésze 30 ezer forint? Nem szeretném leírni a folyamatot, aki  akarja, olvassa itt vagy magáról porcelángyártásról itt nézhet filmet. Nem rohanunk át még a múzeumba, a manufakturával egy épületben, porcelánoroszlánokkal diszített parköböl partján ott az Apicius étterem. Ott kezd megfogni a herendi porcelán szellem, noha sosem fogom a tyúkhúslevest lekanalazni egy  itt festett mintáról, de valahogy belejön az emberbe, hogy az ittenieknek közük van az értékteremtéshez, nemcsak a kasszagéppel mérve. De az igazi mellbevágás a múzeumban van, ahol a tárlókba, akár Mona Lisa is beköltözhetne. Megadják a módját a védelemnek vagy a látszatának, a világítás (mondjuk a kétséges szépségű Bözsi a majdnem sötétét szereti) pazar, tájékoztatás szintén. Csak mondom, hogy aki a herendi alatt a cirkalmas, barokkos minta és szín kavalkádot gondolja, itt átteszi pozitívba a kapcsolót a rengeteg modern holmi miatt. És akkor még nem is járt a díszudvaron, amiről elég csak annyit megjegyezni, hogy Vince bácsitól nem messze egy csintalan tornászlány készülödik fejenálláshoz. Vége, jól felpörgetett minket Herend, de kifelé még elárulnak egy fontos dolgot. Az akváriumban, aminek az alján a 30 ezres csésze égetett mintái állják az időt és az áramlatokat, vannak halak is. Arany is meg másmilyen is, viszont napközben elbújnak és csak három előtt kecseskednek elő, akkor van az etetés ugyanis.

Gyár kicsiben a szakma legjobbjaival

Stingl Vince 1826-ban alapította az üzemet, mostanában a háttérből figyel

Lilla finom mintarajzot mutat, a lyukakon át jelölik a tányérokra a virágcsendéletet

Még másolni is művészet

Porcelán panoráma. Az ilyen teremből legalább négy van a múzeumban

A brémai muzsikusok herendi szoborváltozata

Áttörés. Finom munka, finom kéztartás

Az oroszlán is megkapta a magáét

Az Apicius étterem névadója a római kor mesterszakácsa volt. A mennyezet teret tágit, a herendi porcelánnal bevont olasz kávéfőző rekordot dönt. Több, mint 4 millióba kerül

Schrammel Imre: Minotaurusz és Harlequin. Kitenném...

Itt nagyjaink domborulnak

A rejtőzködő halas akváriumban nem a halak a legértékesebbek