Yorick-kal kevesünknek van módja találkozni, ma szerencsém volt hozzá, pedig már Hamlet is csak koponyájától kérdezhetett: A királyi udvar egykori bolondjának koponyáját igyekezett válaszra bírni, miután a sírásókkal az egyéb fellehető koponyáknak próbáltak élő ember mivoltot kitalálni.
 |
| Nem beállított kép, a puli gazdája mellé ugrott a padra |
Az én mai Yorick-om nem sziporkázóan szellemes fickó volt, hanem egy eső utáni erdőjáráshoz képest, meglepően tiszta, fehér, ápolt szörzettel bevont pulikutya. Ebben a helyzetben és a kutyafajtát tekintve ez ritkaság, ahogy a gazdája is annak vehető: vagy 50 méterre voltunk még csak Andris unokával tőlük, de már pórázra fogta a kutyáját. Megálltunk beszélgetni és akkor a srác ismét feltűnt valamivel, nagyon szép orgánuma volt és nagyon szép artikulációval írt le egy vaddisznó dagonyázó helyet a közelben. Hamar úgy terelődött a beszélgetés, hogy ki is derült, színész. Az is kiderült, hogy állástalan. Most mit csinál? Tanul, méghozzá gazdasági kommunikációt. Hogy hívják a kutyáját? Yoricknak. Közben a fehér puli, már szabadon, odasétált Andrishoz barátságosan, mire a hónapok múlva kétéves, szintén barátságosan csak annyit mondott neki, hogy "jóvan, jóvan". Már búcsúztunk, amikor Andris, hátrálva elesett, Yorick odaugrott mellé, látszólag segíteni akart. Ha a srác nem színész és nem tanul üzleti életet az egyetemen, akkor nálam ez a sztori, a gyerekre vigyázó pulikutya. De így más.
Vajon egy jó rábeszélő képességekkel megáldott befektetési tanácsadó vagy az üzlethez is értő színész sétálgat nemsokára Yorick-kal a János hegyen. Utóbbit kívánom, halljuk azt a hangot,
Betz István hangját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése