2012 február 10, Vérhalom tér, Budapest.
"Ha én rózsa volnék, nemcsak egyszer nyílnék,
Minden évben virágba borulnék,
Nyílnék én fiúnak, nyílnék én lánynak
Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak"
zúg az áramfejlesztő motorja, de az ének hangosabb, több százan énekeljük és nézzük az erkélyt, várjuk az ünnepeltet.
"Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa lennék
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének
S nem lennék játéka mindenféle szélnek"
Az ajtó résnyire nyílik, szinte csend van, nincs tolongás, helyezkedés. Kilép a Árpi bácsi, mosolyog, boldog, szereti az embereket, ölel a levegővel minket. Tapsolunk, majd a taps ütemre jár és kiabáljuk a teljesíthetetlen vágyunkat: "Vissza, vissza, vissza". Zsuzsa asszony nézi férjét, most nem integet, ajándék ez a pillanat neki is, boldogság, önfeledt, gyermekmosolyos boldogság az ünnepelt arcán.
Göncz Árpád 90 éves, isten éltesse!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése