Hátra-fókuszban a börze

Nem volt különösebb szándékom a ferencvárosi fotóbörzével, azt nem számítva, hogy Gáborral itt beszéltem meg a gyárilag nagyarcúan árazott 2500 forintos Sony-NEX obi és vázsapka helyett az 500 forintos utángyártottak átvételét. De, ha már ott vagyok... És a NEX-szem is. Tudom, hogy üzleti rezümének jobban örülnétek, de szinte csak a "legrégebbi" és "legnagyobb" szinten figyeltem a cuccokat. Azért nagyon hozzávetőlegesen: rengeteg manuál fókuszos, nagyon jól használható lencse volt, az ebay ár plusz ide szállítás pénznél kissé drágában és több porszemmel ellátott állapotban. A ebay-es nagymenő cégek legtöbbje, újjá kozmetikázva ad bármit, itt ez nem volt jellemző. Sajnos kevés újholmis cég volt, mondom annak ellenére, hogy ők nem igazán börze kompatibilisek. Nem is kamerákra gondolok, hanem a kiegészítőkre. Aki ott volt, mutatott újdonságot, például a DSLR videózás lassú itthoni felfutása miatt még kevéssé keresett steadicam rendszerek már ott voltak halomban. Sajnos az időm rövidsége miatt nem tudtam molyolni, hosszasan csevegni, majd legközelebb. Viszont találkoztam régi barátommal, akinek a Wartburgján jártuk a jazz fesztiválokat, amiknek részben köszönhető, hogy a több évtizedes profi fotózás örvényébe kerültem. "Tudtam, hogy itt leszel"-mondta. Ezért érdemes volt eljönni.

Középen egy kis 4x4-es Rolleiflex Baby 70 ezerért , mellette egy Zeiss 18 ezer forintos cetlivel

A börze nehézsúlyú versenyzője egy majdnem 4 kilós Practicar 5.6/500 lencse volt. DSLR vázakon a kezdeti nyitottság lágysága után a tükrös objektíveknél is jobb képet ad, nem beszélve a 19 lamellás rekesz formázott háttérmosásáról

Retro asztal. 11 felé már több eladó volt, mint érdeklődő a termekben

 Klasszikus börze jelenet, most a fiatal eladó magyaráz az idős vaku „kortársának”

A Haller utca környékén nem volt nehéz ilyesmit látni: vagy új szerzemény, vagy „maradvány”

A Pony Premo 6-ost egy rochesteri cég gyártotta 1903-ig, amikor Georg Eastman, Kodak alapító megvette a vállakozást. 1912-ig gyártották, a nagy gépet  a Kodaknál  elsodorta  a tömegeknek készült kisméretű, de óriási szériájú kamerák özöne.  Ezt a példányt 55 ezerért kínálták, de volt a mellette a Century modellből 100 ezer forintért is. A záridőt már be lehetett állítani és nem kellett zsebórán nézni

A Polaroid EE 100 specialt, a 70-es évek rögtönfotó gépét szerették a profik Reporteréhez hasonlítani, 3000 ISO-ra is exponált teljes nyílásnál. Kellett is, mert a lencséje 9.4/112-es volt. A márka 2. generációs hajtogatós kameráján a villanó égő fényét diffúzorral  lehetett szabályozni 

Meggyőző mozdulat

Számomra idegen ez az elektrosztatikusan veszedelmes csomagolás, olcsó sapkával jobban vonzanák a vevőt

Cirill betűs eredeti orosz, cirill betűs Zeiss másolat, latin márkanevű  orosz és eredeti Zeiss távcsövekkel lehetett szemezni. Nem sokkal drágábbak, mint a pesti aluljárók rémeinek gagyi "távcsövei"

Kétszerező telekonverter is volt Kiev 88-ashoz. Megjegyzem Hasselbladhoz is ajánlanám, alig ront a kép IQ-ján a tesztek szerint, nem beszélve a svéd-szovjet optikai tengelyről, mint kuriózumról 

A Rolleiflash-okból akár hármat is szinkronba lehetett hozni a Rolleiflex gépekkel, a fővakú a kereső lencse köré volt erősítve. Nem lenne német a cucc, ha az állványa nem lenne jó a fényképezőgépekhez is

Próba, próba hátán