Petőfi városa és barátunk kiállítása felé haladva benéztünk a naiv művészek múzeumába Kecskeméten. Seggre is estünk. Innen-onnan ismertem pár művet, meg külföldön mozgolódva is nagyon fog ez a terület, de Kecskemét nagyon megnyomja a naiv szekeret. Különösen, ha az történik, ami velünk esett meg. Hárman azonnal szétszéledtünk három felé és nagy mohósággal elkezdünk kiállításlátogatósan viselkedni. A mohóság úgy jött le, hogy néztem pár pillanatig valamit, majd továbbmentem, hogy majd újra visszajövök ehhez a szoborhoz, de a másiktól is elhúzott a kíváncsiság valahova. És akkor megszólalt valaki, hogy "azt a Madonnát egy asszonyklub öltöztette tüllbe és a keretet is ők vonták be". Ott ült a teremőr egy nagyon naiv, faragott padon és elkezdett "tárlat vezetni". Kellett neki pár perc, amíg felmért minket és úgy látta megérdemeljük az extrát. Hát még ha tudta volna, hogy azért szeretem a naiv művészeket, mert nem akar amatőr lenni, nem akar profi lenni, egyszerűen csak népművészet, vallás és valami ezoterikus formafetisizmus viszi a kezét. Szeretem a naivakat, mert nem tud dilettáns lenni, arról lemond néhány amatőr és profi, de inkább a profi javára. Szeretem a naivakat, mert képes újra festeni egy képet, ha a csónak passzol a vízen a perspektívában, neki az jó, ha lebeg a folyó felett, ugyanúgy, mint ahogy iskolás kora óta rajzolja. De lehetne sorolni még.
A teremőr nem volt nyomulós, annyit mondott, amennyit éppen tudni akartunk, de egyre többre voltunk kíváncsiak, már nem kóboroltunk háromfelé, mentünk utána, vagy előtte, hallgattuk és kérdeztük. Az állandó kiállítást bemutathatnám nektek képről-képre, de most inkább a tárlatvezetői akció képeit hozom ide. Menjetek el és, ha A. Varga Imre ad jegyet, szerencsétek van. Az A. megkülönbözteti Varga Imre szobrásztól, ugyanis
A. Varga maga is képzőművész, fest, rajzol, kiállít egyedül, közösen, díjakat nyer, szóval alkotó és a naivok nagy tisztelője. Ha hív, ha nem, elmegyek a következő kiállítására.
|
A halászlének és a bornak fújja a rezesbanda az 1900-ban faragott szoborcsoportban. Az alkotóját pótolni fogom, ha Varga Imre megírja |
|
A. Varga Imre lubickol a múzeumi atmoszférában, hogy naivos képzavarral éljek |
|
Rövid vélemény: kéne! "Garaboly virágokkal"-Gombkötőné Tóth Ilona festménye |
|
Dallos Marinka kékfestőt adott a virágszedőre |
|
Örsi Imre faszobra |
|
Kiállításnézés után portréazonosítás. Nem mehettünk el úgy, hogy nem néztük meg az alkotókat. Kábé úgy néznek ki, mint mi |
|
Örsi Imre két faragott alakja itt táncolt először, a férfi kerékpárját toló postás volt eredetileg, a fanőt a Örsi kozmetikushoz vitte a kiállításra kerülés előtt. Ahogy az egyik fenti fotón látszik, az eredményt az idő eltüntette |
|
A Bánó ház, az egykori nemesi lakóház, Kecskemét második legöregebb épülete, a 18. század végén épült |
|
Az a bizonyos Madonna, alkotója nevét is várom Varga Imrétől |
|
Így indult a tárlatvezetés |
|
A mozdulat és az arckifejezés megtévesztő, teljes az elismerés a festő-teremőr részéről |
|
Csordás Ferenc szerint ilyen egy énekes madár. Szerintem is |
|
Török István kőfaragó embereit is szereti a festő |
|
Orbán István nyúlánk alakjai egy mozdulattal elmagyarázva |
|
Berúgott, otthagyott labdák a múzeum szűk hátsó udvarában. Ha kikéred, megkapod bármelyiket. Mi siettünk tovább... |
6 megjegyzés:
Köszönöm,nagyon kedves!
Tiszteletem,
nagyon érdekes, gazdag, szimpatikus blogot írsz - követem, szemmel tartom mostantól.
Gergo, Grundaktiv
Gergő, örülök, hogy tetszik és köszönöm is. Akkor írok valamilyen jót, ha sikerül. Kicsit nega vagyok sajnos, mondjuk inkább kritikusnak.
Az énekes madár a nagyapám alkotása. :)
Klassz képriport a helyről. Régen voltam, újra el kellene menni.
Feco, nagyon hangulatos a hely, mert nagyon jók a kiállított alkotások.Arra járnk, be is megyünk újra. A madár nagyon tetszett nekünk is. Kösz a beírást.
Megjegyzés küldése