Lisszabon belvárosa, 2006 januárjának utolsó napja. Kemény a tél, csak 14 fok van. A cipőtisztító ebédelni ment, alaposan meg lehet szemlélni a munkaeszközeit. A kefearzenál mellett krémkavalkád és számos bőrfesték van a készletében. Ez az ember, akit soha nem láttam, elárulja szakmai kompetenciáját, sosem jön zavarba, bármilyen cipővel és kéréssel kerül szembe. Gondoltam elsőre, a kellemes téli napfénytől fesztelen piszkálódásra serkentve, hogy nem kerülhetett különösebben komoly harcába egy ilyen pedáns valakinek, amíg megszerezte a cégvezetéstől a forgatható alu irodai széket ergonomikus lábtámasszal. Kiderült, hogy sőt... Nemhogy harc nem volt, szponzorációban jutott hozzá: a mögötte levő dizájn studiótól kapta ajándékba, vele az éjszakai tárolási lehetőséget is. Ugye mit is csinál az ember mialatt a cipőjét fényesítik? Körülnéz és nem lát mást, mint egy nem teljesen eszement fiatal ötleteit fémből, üvegből. Később megcsillogtatja frissen pucolt cipőjén a benti halogén szpotok fényeit is. Ezért van a lisszaboni cipősuvickolónak modern széke. De látni ott még egy praktikus, kerekes pvc böröndöt is azoknak a cuccoknak, amik nem fértek a szponzorációba, meg jó is hogy állandóan otthon vannak és velük együtt lehet megjelenni a munkahelyen minden reggel 10-kor. Annak van súlya, nem az egyszerű odasétálásnak, kézben a friss lappal. Mert az is van neki. A párkányra rakott újság maga is árulkodik. Nincs aprólékosan visszahajtogatva, ha jön az ügyfél nincs idő a pedantériára. Összehajtva sebtében, hosszában előszőr, majd mell előtt keresztben ledöntve a ropogós lapokat és már a helyén is van, látszik is a nem túlzottan heves lapra hajtás, levegősen, finoman vár a következő szünetre. Este meg vissza az újságos haver bódéjába, lesz belőle remittenda.
Lisszabon belvárosa, 2006 januárjának utolsó napja. Kemény a tél, csak 14 fok van. A cipőtisztító ebédelni ment, alaposan meg lehet szemlélni a munkaeszközeit. A kefearzenál mellett krémkavalkád és számos bőrfesték van a készletében. Ez az ember, akit soha nem láttam, elárulja szakmai kompetenciáját, sosem jön zavarba, bármilyen cipővel és kéréssel kerül szembe. Gondoltam elsőre, a kellemes téli napfénytől fesztelen piszkálódásra serkentve, hogy nem kerülhetett különösebben komoly harcába egy ilyen pedáns valakinek, amíg megszerezte a cégvezetéstől a forgatható alu irodai széket ergonomikus lábtámasszal. Kiderült, hogy sőt... Nemhogy harc nem volt, szponzorációban jutott hozzá: a mögötte levő dizájn studiótól kapta ajándékba, vele az éjszakai tárolási lehetőséget is. Ugye mit is csinál az ember mialatt a cipőjét fényesítik? Körülnéz és nem lát mást, mint egy nem teljesen eszement fiatal ötleteit fémből, üvegből. Később megcsillogtatja frissen pucolt cipőjén a benti halogén szpotok fényeit is. Ezért van a lisszaboni cipősuvickolónak modern széke. De látni ott még egy praktikus, kerekes pvc böröndöt is azoknak a cuccoknak, amik nem fértek a szponzorációba, meg jó is hogy állandóan otthon vannak és velük együtt lehet megjelenni a munkahelyen minden reggel 10-kor. Annak van súlya, nem az egyszerű odasétálásnak, kézben a friss lappal. Mert az is van neki. A párkányra rakott újság maga is árulkodik. Nincs aprólékosan visszahajtogatva, ha jön az ügyfél nincs idő a pedantériára. Összehajtva sebtében, hosszában előszőr, majd mell előtt keresztben ledöntve a ropogós lapokat és már a helyén is van, látszik is a nem túlzottan heves lapra hajtás, levegősen, finoman vár a következő szünetre. Este meg vissza az újságos haver bódéjába, lesz belőle remittenda. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése